Mici élményei

Holnap névnapja van Koppánynak. Néhány éve pont ezen a napon köszönt be Kormi az életébe. Hamar ő lett a kedvenc plüss. Szerencsére soha nem ragaszkodott olyan szinten egy plüsshöz sem, mint általában a gyerekek. De azért Kormi ott volt a toppon. Egészen augusztusig. Mikor apával csomagoltak egy hosszú balatoni hétvégére, mindenki a maga cuccát. Mikor haza jöttek feltűnt nekünk, hogy Kormi már egy ideje sehol, Koppánynak úgy 2-3 hét múlva esett le, hogy nincs meg a macskája. Szomorú volt, de inkább csak megállapította, hogy sajnos Kormi valahova elbóklászott, és majd a névnapjára szeretne egy másik cicát. Mi akkorra már kerestük az ovitól a kocsmáig mindenütt. Végül apa csak felhívta a szállásadót balcsin. És ahogy Koppány mondta, "Kormi az ablakból figyelte, hogy mi mit játszunk az udvaron."  Bizony Kormi igen nagyon hosszú ideig figyelt ott, biztos látta, hogy összecsomagolunk, és hazaindulunk, talán pityergett is kicsit. Most viszont már csak a magyar posta útvesztőin kell átküzdenie magát sikeresen, és újra itthon lehet!

És megérkezett!

Tetszik a suli?

Mindenki ezt kérdi persze mi mást.

Tetszik, persze tetszik. De még hány napig kell ide járni anya?

Egyenlőre jól veszi az akadályokat, egy szuper tanítónénit sikerült találnunk.

Rögtön az elején persze csapódott a "rossz fiúk"-hoz. De most a 3. héten már rájött, hogy az nem igazán pálya. Most még minden új, a koránkelés, a buszozás, a kötelezettségek.

Én meg egy marha nagy meló közepén jártam mikor ő elkezdte a sulit. Nem egy jó időzítés, szinte alig láttam a családot. Szerencsére a melónk kész, és Koppány is érzékeli, hogy újra van anya, megszűntek az éjszakai fogcsikorgatások, az egész délutános Dédinél tv bámulások.  Menni fog. Nekünk. Mert még mi is szokjuk. :)

1. Mi a kedvenc tévé meséd? Zoboomafoo (állatkert a hátizsákomban)

2. Mi a kedvenc könyv meséd? Sárkányos mese igazából (Kamarás István)

3. Kedvenc játékod? Lego

4. Anyával mit szeretsz a legjobban játszani?A kis piros autós. (traffic jam)

5. Mit szeretsz a legjobban rajzolni? X ving starfighter

6. Apával mit szeretsz a legjobban játszani? Lego autóverseny

7. És Matyival? Fogócska

8. Ki a legjobb barátod? Vendel

9. Az oviban mit szeretsz a legjobban játszani? Lego robot építés

10. Dédinél mit szeretsz a legjobban csinálni? A cicát kényeztetni

11. Ki a kedvenc barátnőd? A Szandi (egy éve nem látta)

12. Mi a kedvenc színed? Világos zöld

13. Kedvenc ételed? lencse leves , rántott husi

14. Kedvenc nasid? Citromos nápolyi (azt hittem a csipsz)

15. Kedvenc sportod? Foci

16. Anyában mit szeretsz a leginkább? Azt hogy ő az anyukám

17. Apában? Hogy ilyen jó fej

18. A barátodban? Vendelben? Azt hogy olyan vicces

19. Dédiben? Azt hogy mindig megkínál kajával.

20. Hová szeretnél eljutni a világban? Szlovákia. (?) ott jó sok hó van. (leesett, Vendel volt ott síelni)

21. Magadat szereted? Igen!

22. Miért szereted magadat? Azért mert mindig magamat hibáztatom, ha én vagyok hibás. (ühüm! Ez is miattad van anyaaaa)

23. Mitől vagy boldog, mikor örülsz? Attól, ami jó történik velem.

24. Mitől vagy szomorú? Ha rossz történik velem

25. Mi leszel, ha nagy leszel? Nem tudom.

És mivel volt kedve válaszolgatni ezt is megcsináltuk:

• Mi az, amit anya gyakran mond neked? szeretlek

• Mi az, amitől anya mindig boldog lesz? a friss virág

• Mi az, amitől anya szomorú lesz? attól hogy rossz vagyok (inkább, ha azt gondolod magadról, hogy rossz vagy.)

• Mit csinál anya, hogy megnevettessen téged? vicceskedik

• Milyen volt anya, amikor kislány volt? nem tudom ezt

• Hány éves anya?43 • Mi anya hobbija?nem tudom

• Mit csinál anya, amikor te nem vagy vele? hétköznap dolgozik, vagy ha beteg otthon van.

• Mi az, amiben anya nagyon ügyes? a szeretgetés

• Mi az, amiben anya nem túl ügyes? lego építés (kikérem magamnak!)

• Mi anya munkája? lufikat készít

• Mi anya kedvenc étele? nem tudom, sokféle

• Ha anyu rajzfilmszereplő lenne, ki lenne? Jerry

• Miben hasonlítasz te anyára? mindkettőnknek van szája, és sokat jár.

• Miben különbözöl anyától? abban, hogy ő felnőtt, én meg gyerek. és ő lány.

• Honnan tudod, hogy anya szeret téged? onnan, hogy mindig mosolyog, amikor rám néz a szemével. (megzabálom)

• Hol szeret lenni anya a legjobban a világon? velem. otthon

. • Mikor féltél a legjobban, vagy mitől félsz a legjobban? a rossz gondolataimtól

• Melyik volt életed legboldogabb napja? a szülinapjaim.

• Ha egy dolgot megváltoztathatnál a világon, mi lenne az?  azt hogy a rablók, nem lennének rablók.  (?)

• Ha egy dolgot megváltoztathatnál magaddal kapcsolatban, mi lenne az?  az, hogy több életem legyen.

• Mi az az egy dolog, ami nélkül nem tudsz élni? víz

• Melyik a kedvenc filmed?starwars, taxi

• Ha mesehős lehetnél, ki lennél? Amerika kapitánya (sose láttuk)

• Mi a legjobb abban, hogy 7 éves vagy? (az, hogy nemsokára mehetek iskolába

• Mi a legrosszabb abban, hogy 7 éves vagy? az hogy el kell búcsúznom Bea nénitől.

Voltunk az oviba fogadóórán. Koppány sokat fejlődött. Főleg a rajztechnikája, elővették a régebbi családrajzokat, ahol 1-1 vonal volt a család. Szóval már iskolaérettnek van nyilvánítva. A feladattartása is javult, igaz mindig kiköveteli, hogy neki külön feladatokat adjanak, azt mondja az óvónéni, hogy csak azért oldja meg a mezei feladatlapokat, hogy megkaphassa a külön feladatát. Szerencsésen egy 3. iskolát javasoltak, amiben eddig nem is gondolkodtunk, mert az tehetségpont, vagy mi. Most olvashatok utána annak is. A sakkot javasolták,  hogy játszunk vele, mert az jól fejleszti a hosszútávú memóriát. Hát én nem tudok. Apa meg utál játszani bármit is. Se társas, se kártya, pedig ő tud sakkozni. Evvan.

Amilyen hirtelen pottyant ki az alsó foga, a felsők olyan ráérősek. Szerintem már vagy három hete lötyögött, mire ma végre kipottyant az egyik. Szegény most pöszít kicsit a hiányától.

És ahogy Marci anyukája mondta, pont kerek egy hetet kellett várni, hogy a másik is elhagyja a terepet.

Fotózás letiltva, hiába férfiúi büszkeség is van a világon.

És most fogyókúra...valahogy semmit nem kíván enni. Vajon azért, mert így elég nehézkes a harapás?

Meglátogattak Emeséék. Pont itt szánta rá magát ő is, hogy elhullajtsa fogát:

Ma úgy alakult, hogy ebéd után mentem érte az oviba.  (kialudt a fűtés a melóhelyen, jó is az így mínusz hatba, vályogházban, hát nem dolgoztunk inkább)

Nagy öröm mindig, ha korábban tudunk érte menni, de azért az ajtóból visszalépett, mert hogy péntekenként megy a csoport plüssállata valakihez, és szólt az óvó néninek, hogy szeretne itt lenni a sorsolásnál. Bea néni biluxol ezerrel rám, hogy bevállalom-e? Hát már olyan rég várt rá, persze. Más se hiányzott, mint Süni naplót írni...de azért megkaptuk.

Egész délután a süninek magyarázott, együtt legóztak, együtt számítógépeztek, együtt nem segítettek nekem a mézeskalács sütésben. És most együtt alszanak. Egye kutya, megírom azt a pár oldalt, ha ennyire bejön neki. :)

Faxom a médiába. Mindenhonnan ez dől. Még a vetélkedő műsorban is ez a feladvány.

Koppány aggodalommal a szemében: Anya, még nem lehet világvége, hiszen én még csak gyerek vagyok!

A két metsző mellet most már 4 különböző foga mocorog. És hát okosanyu mit visz neki úszásra menet, jó ropogós pogácsa. Bele is tört a foga. Persze nem az amire számítottunk, mert mozgott. Illetve hát nyilván ez is laza volt. Minden esetre volt üvöltés, hogy húú de fáj, és nem is megyek úszni, hülye pogácsa stb... valahogy azért eljutottunk az uszodáig, bár rögtön haza akart jönni. De mire oda értünk, még azt a fránya pogácsát is megette valahogy.

Upsz, mozog a felső két metsző. Mondtam vigyázzon rá, nehogy megint megegye. :)

Elterveztük apával, hogy meglátogatjuk idegenben szakadt Gizi barátnénkat. Kellemest a hasznossal, vagy bármi: vigyük el Koppányt Legoland-be, ritkán járunk arra, őt meg most érdekli leginkább. Úgy döntöttünk, hogy ezt titokba tartjuk, ha valamiért mégse jutnánk el oda, hát ne csalódjon a gyermek. Szóval csak a repülőzésről regéltünk neki, meg az emeletes buszokról. Talán tartott kicsit a repülőtől, mert eleinte nem igazán dobta a téma, hogy ilyen messze menjünk itthonról. Mikor rájött, hogy addig nem kell oviba menni, már egészen jónak találta a dolgot.

Hát elmentünk és csináltattunk egy igazolványt neki, apa vadászott olcsó jegyet a fapadosra, felvásároltunk mindenféle jó magyar kaját, telepakoltuk a táskánkat, és nekivágtunk egy őszi reggelen, a hatnapos kis kalandunknak.

Fél tíz körül indultunk, és este lett mire odaértünk. A repcsin jól telt az idő, mikor eluntuk a kifelé bámészkodást, akkor Koppány nekiállt zászlókat színezni. A leszállás nem volt túl kellemes, egy óriási felhőn kellet átvergődnünk. (Mi másra számíthatnánk London felett)

Ricsi értünk jött, a reptértől, még jó órás autókázás várt ránk, ezalatt Koppány ki is pihente az út fáradalmait.

Így még késő estig játszott Saniával, a kis hörcsögét egrecíroztatták, és persze legóztak.

Valahol szerzett a Gizi egy mázsa használt legót. Ami hazafelé alig fért be a kolbászok helyére. de azért begyömöszöltük. Majd itthon napokig mostam, és szárítottam őket.

A másik fő atrakció az udvaron a trambulin:

Nem tudom mi módon értette meg a két gyerek egymást, de valahogy nem volt nyelvi akadálya a játéknak. Koppány mondjuk végig bip-eget mint R2D2. Gizi azt mondta, hogy egy másik hasonló korú magyar kis srác ugyan ezt a nyelvet használta, mikor kimentek hozzájuk. :) Minden esetre a két gyerek olyan szinten lefoglalta egymást, mint ha ott se lettek volna.

Másnap megnéztük a helyi bolhapiacot. Tök jó volt, vettem egy szép papucskát magamnak. Egy bácsi árult a geomaghoz hasonló mágneses játékot. No itt kettőt hibáztam. Először is, hogy csak egy dobozzal vettem, kb 1800 ft ra jött ki, itthon 9000-ért láttam a boltban (de akkor azt még nem tudtam.) És sajnos nem titokban vettem meg. Innentől pont letojta a gyerek, hogy bementünk Oxfordba a csatornákhoz, a hajókat nézni. Visított mint az újévi malac, hogy nyissuk ki a játékot...

Ezek után elgondolkodtunk, hogy kell-e nekünk bemenni Londonba, egy egész napos program keretében megnézni a látványosságokat. Aztán megnéztük a vonatjegy árakat. A városi közlekedéssel együtt karcolta volna a repülőjegyünk árát. Ez meggyőzött minket, hogy London ott lesz pár év múlva is, mikor már jobban tudja értékelni a gyerek. Emeletes busz meg van Oxfordban is. Így maradtunk a környéken:

Megmaradt nagy programnak Legoland. Amiről még mindig mélyen hallgattunk. Gizi szerzett valami kuponokat amivel némileg olcsóbban jutottunk jegyhez,  így eljött velünk Ricsi is Shaniaval. Ennek nagyon örültem, mert legalább Zolinak is volt társasága, és nem akart hazatiplizni háromkor. :)

Így hétfőn elindultunk nagy titkosan Windsorba. Mikor már a városban jártunk, lépten nyomon ki volt táblázva Legoland, de szerencsére Koppánynak semmi nem tűnt fel.Ricsi, honnan honnan nem talált egy Cd-t az autóban amin az egyik szám eleje Bach Tocata és fuga-jával indult. Ezt pörgette vissza hatszor, mikor már azt hitte ott vagyunk éppen. Nagyon jól szórakoztunk. És mikor már végképp nem lehetett leplezni, hogy odaértünk, mert a szőlősök oldalába hatalmas legóemberkék legó betűket tartottak, akkor Koppánynak igencsak kikerekedett a szeme.Nyitástól zárásig ott voltunk. Direkt nem hétvégén mentünk, meg az idő is elég vacaknak ígérkezett (bár végül még a nap is kisütött) így elég kevesen voltak, és nagyon sok játékot ki tudtunk próbálni. Vittünk szendvicseket, így ott csak egy hotdogot ettünk horror áron. Mikor megszáradtunk nagyjából az eső után, olyan lelkesek voltunk, hogy még a vizes játékokra is felmentünk, és kezdhettük előröl a száradást.

Kis vízágyúkkal tudtuk lőni őket, mint ahogy minket is lelövöldöztek az előző körben. Nyakig vizesen szálltunk le.

Itt mi nyomkodtunk egy gombot, akkor őket fröcskölte valami gejzír féle.

És apa kedvence:

Még egy napunk maradt, amikor felfedeztük Bicester bevásárló utcáit, és Pubjait, és pihengéltünk a kertben.

Ezt sikerült lehorgászni a könyvtárban a polcról. Érdekes mesék vannak benne. Mai meséktől a mitológiai történetekig, max másfél oldalon. Vidám rajzokkal.

Mint ahogy az étkezésnek, úgy az irodalomnak is akadnak ínyencei, olyanok, akik merészen belekóstolnak az újba, különlegesbe, nem fintorognak egy szokatlan “íztől”, formától.
Roberto Piumini olasz író a meseolvasók ínyencei számára kínál terítéket, s nem feltétlenül gondolt csak a kicsinyekre. Sőt!
Rövid, szinte egy lélegzetre “befalható” írásai, változatosak, abszurdba hajlók, mintha Örkény “egyperceseivel” találkoznánk a mese világában. Piumini különös világának olasz elődje is akad, például: Gianni Rodari (Zongorabill és a madárijesztő).
Bár a klasszikus motívumokból, mint pl.: a “Jó tett helyébe jót várj!” (Gyurka lovag meséje), vagy a klasszikus szereplőkből (királylány), kevés akad, és Piumini szívesen szövi históriáit ismert mitológiai, történelmi alakok köré (Odüsszeusz, Marco Polo), azért ezek a történetek ízig-vérig mesék.
Szinte minden írása az igazságosságra épül (Az irigy gazda, A felbőszült óriás stb.), és bizony ez az érték manapság igen ritka, mondhatni hiánycikk. Gyermeki lelkünk talán mindig is sóvárogva vágyott egy olyan életre, ahol olyan flottul elrendeződnek a dolgok, akár a Haramia kalózkapitányban.
A befejezések ugyan néha kurták-furcsák (Hanna fiókjai, Álmos története),s emiatt hiányérzetem támadt, mintha az író nem tudta volna miként zárja le ezeket a történeteket, de az abszurdba tökéletesen belefér akár efféle megoldás is.
Külön kiemelném Tótfalusi István fordításában a verses meséket, melyekben Edward Lear, a nonszensz költészet kiválósága sem találna kivetnivalót.
A könyvet Anna Laura Cantone cérnafinomságú, hajlékony, groteszk rajzai illusztrálják. A grafikák remek kísérői Piumini sajátos történeteinek.

Száz éve nem főztem be semmit. Mostanában kijárogatunk a termelői piacra, és rájöttem, hogy sokkal finomabb, de legalábbis mindenképpen mínuszos E betűkben ha itthon készítjük el a jó kis krémet a melegszenyóinkra.

Úgyhogy vettem egy halom zöldséget és beindult a zakuszka gyártás. Koppány nagyon lelkesen segített. Először is le kellett menni a pinyóba, és kibányászni apa téli gumijai alól a befőttes üvegeket. Ez már magába kalandos, főleg hogy be se lehet férni az egy négyzetméteres pincébe a lomoktól. Ki kellett pakolnom némi faanyagot, hogy falhoz lapulva bepréseljem magam a polcig. No akkor Koppány egyből kitalálta, hogy azt a deszkát feltétlen fel kell hoznia, mert barkácsolni fog. Végül kiegyeztük, egy viszonylag kicsi lécben, de azt boldogan cipelte fel.

Aztán segített kupakot keresni az üvegekhez:

És még a címke eltávolításban is nagymester volt:

Ezt azért egy jó félóra múlva elunta, és mikor átmentünk a Dédihez a darálóért, vitte a kis lécét, mert a Dédinél szuper szerszámok vannak. Ő fúrt-faragott, apa hagymát pucolt, én meg daráltam ezerrel.

Végül elkészült a zakuszka:

Már egész jó kis távokat megyünk hármasban. A sebességen még van mit javítani. Jövőre kell egy nagyobb kerekű canga a kölöknek, mert szegény csak teker rendületlenül tizenötöt, míg én egyet.

Hétvégén alternatív útvonalon közelítettük meg a ligetet. Kalandos volt minden esetre. És talán még nem is rövidebb, viszont sokkal rázósabb, és veszélyesebb. De legalább ezt is kipróbáltuk. Sose tudtam hogy a Cirkusz meg a Vidámpark közt az a kis szervizút visz is valahová.

Megyünk a körúton autóval. Hogy-hogy nem kiszúr egy Lego boltot.

-Hol vagyunk? Ezt meg kell jegyeznem!

Hazáig mondogatta: az Oktogon után baloldalt, Kockabirodalom.

Eltelt egy hét, miközben kb 50X rákérdezett, hogy mikor megyünk az Oktogon felé? Na Apa megígérte vasárnap elmennek. (gondolta naivan majd zárva lesz)

Koppány megszámolgatta a vagyonkáját, és fel is írta hogy 2115 ft-ja van. De nem vitte magával.

Jönnek haza nagy boldogan, hogy nézelődtek a boltban, és ilyet-és ilyet nézett ki magának, ami 2950 ft, és tök jó, most gyűjteni fog még, hogy kiteljen a pénzéből.

Hogy mi módon jut pénzhez, az még talány. A Dédit simán lejmolja. Én szívesen adnék, (mert olyan kis édes, hogy ilyen céltudatos) de csak úgy, nem. Apa pedig azt mondta, hogy ha nem hisztizik, és jól viselkedik akkor nap végén kap egy százast. Ma tüneményes volt persze. :) Meg is kapta, szépen összeadta, hogy most akkor mennyije van. Hát kb nyolc nap jósággal eléri célját, utána lehet raplizni,  és szétszórva a földön felejteni napokig az új legót...

Mikor szavazzák le a kölkök a strandolást? Hát persze, hogy 42 fokban. Igen! Van az a meleg, mikor már strandolni se jó, csak punnyadni a ventilátor alatt.

Így ezen a hétvégén sehova se mentünk, viszont helybe jött a program. Tegnap adták át a sétányt, ami miatt már két hónapja romok közt közlekedtünk, (és legalább egy hétre el voltunk zárva a kocsmától!) :) De most valóban csitti-fitti lett.

Mikor már nem bírtuk a hőséget, feljöttünk, aztán újra le. Végül találkoztunk Gigiékkel, és elengedték őt legózni hozzánk. Így míg a fiúk egy hatalmas rakétán dolgoztak, végre ki tudtam olvasni a könyvem! :)

Úgy kezdődött, hogy kaptam egy szabadnapot, múlt szerdán, na kivittem a kölköt a strandra. (én állat) Estére belázasodott. Másnap levittük a dokihoz, aszondja tüszős mandula. Szuper idén "századszor", megint ospen, már antibió mérgezést kap. A Családi kupaktanács úgy döntött kapja be ,de ne az ospent. Majd mi kigyógyítjuk homeobogyókkal. Végig szenvedtünk két, három nap 39.4-5-6 os lázakat, erre még kijött a szájában valami fasza afta. Na addig se evett sokat, de azóta már inni se nagyon akar. Konkrétan önmaga árnyéka. Ma levitte a Zoli a másik dokihoz, aki nem antibio rajongó. És megdícsért, hogy nem váltottuk ki azt a szart. Ha volt mandulagyuszi, az elmúlt. Ez a szájában valami vírusos szar, amit valószínűleg a strandon sikerült becserkészni. Viszont nincs rá gyógymód. Illetve kaptunk még pár homeos bogyit, amit szintén nem hajlandó a szájába venni se. Az apja már konkrétan idegbeteg, hogy miért nem iszik, eszik...nem is tudom hogy hagyjam itt őket, szerintem lehet lenyom a torkán egy liter vizet. Mondjuk én is agybajt kapok ettől, meg a nyávogástól. De csak el múlik már az   afta. Na hát mi így vagyunk mostanság.

A helyzet egyre romlott. Mire hazaértem Zoli, már az idegroham szélén állt, mert Koppány egész nap nem ivott egy kortyot se. Este már az ügyeletre akartuk vinni, de még csak fél 8 volt, és nem vették fel, akkor hívtam a gyerekrendelőt, ott mondta az egyik doki, hogy adjak neki kataflam cseppet, az enyhíti a fájdalmat. Úgy is lett, fél óra múlva végre ivott egy kicsit, és később még egy fél almát is megevett lereszelve kexel. Azóta minden kaja idő előtt nyomatjuk neki, már egész jól van, végre. Most még csak azt kell kitalálnom, hova tegyem a gyereket pénteken, mert persze befutott egy nagyon fontos lufirendelés, és én lennék a soros gyerekfelvigyázó.

 Reggelente oviba menet. Néha Emese Holovác 2, ha ott van. :)

De anya! Ez ragad!

Hát erről ennyit.

Könyvtárban jártunk ma. Véletlen akadt a kezembe ez a könyv, csak belelapoztam, és tudtam mikor a telefonra azt mondják sajt...ez tetszeni fog Koppánynak. Nem tévedtem. Ezek a szó viccek nagyon bejönnek mostanság.

Papa mesél Josette-nek a családról, ahol mindenkit Jacqueline-nak hívnak, még a szomszéd nénit is; megtanítja neki a szavak igazi értelmét: a szék ablak, az ablak tollszár, a párna kenyér és így tovább; fantasztikus történetet mond egy sétarepülésről, és megpróbál reggel nyugodtan készülődni, annak ellenére, hogy kíváncsi kislánya mindenhová követi.

A híres francia-román drámaíró, Eugène Ionesco ezeket a történeteket lányának, Marie-France-nak mesélte, amikor az még egészen kicsi volt, s az abszurdba hajló válaszokat váltott ki a kislányból. A mesék apa és lánya bensőséges, de a groteszk humort sem nélkülöző közös fantáziavilágát tárják elénk, mely gyermekek és felnőttek számára egyaránt különleges irodalmi élményt nyújt. A könyvet Etienne Delessert egyedi illusztrációi teszik különlegessé, melyek híven tükrözik a történetek sajátos hangulatát.

„És a papa megtanítja Josette-nek a szavak igazi értelmét. A szék ablak. Az ablak tollszár. A párna kenyér. A kenyér ágyelő. A láb fül. A kar láb. A fej fenék. A fenék fej. A szem ujj. Az ujj szem. Ekkor Josette úgy kezd beszélni, ahogy a papája tanította. Azt mondja: – Kinézek a széken, közben párnát rágcsálok. Kinyitom a falat, a fülemen járok. Tíz szemem van, hogy járjak, két ujjam van, hogy nézzek. Leülök a fejemre. A fenekemet leteszem a plafonra. Amikor megettem a zenedobozt, lekvárt kenek a párnára, az lesz ám a jó kis desszert. Fogd az ablakot, papa, és rajzolj nekem képeket!”

Megyek érte az oviba. Két rajzot hoz.

-Ide nézz, ezt a bonyolult útvesztőt rajzoltam!

-Ez pedig a seggikém, belülről.

...minden esetre elég szimmetrikus bélrendszer...