Száz éve nem főztem be semmit. Mostanában kijárogatunk a termelői piacra, és rájöttem, hogy sokkal finomabb, de legalábbis mindenképpen mínuszos E betűkben ha itthon készítjük el a jó kis krémet a melegszenyóinkra.
Úgyhogy vettem egy halom zöldséget és beindult a zakuszka gyártás. Koppány nagyon lelkesen segített. Először is le kellett menni a pinyóba, és kibányászni apa téli gumijai alól a befőttes üvegeket. Ez már magába kalandos, főleg hogy be se lehet férni az egy négyzetméteres pincébe a lomoktól. Ki kellett pakolnom némi faanyagot, hogy falhoz lapulva bepréseljem magam a polcig. No akkor Koppány egyből kitalálta, hogy azt a deszkát feltétlen fel kell hoznia, mert barkácsolni fog. Végül kiegyeztük, egy viszonylag kicsi lécben, de azt boldogan cipelte fel.
Aztán segített kupakot keresni az üvegekhez:
És még a címke eltávolításban is nagymester volt:
Ezt azért egy jó félóra múlva elunta, és mikor átmentünk a Dédihez a darálóért, vitte a kis lécét, mert a Dédinél szuper szerszámok vannak. Ő fúrt-faragott, apa hagymát pucolt, én meg daráltam ezerrel.
Végül elkészült a zakuszka: