Már egész jó kis távokat megyünk hármasban. A sebességen még van mit javítani. Jövőre kell egy nagyobb kerekű canga a kölöknek, mert szegény csak teker rendületlenül tizenötöt, míg én egyet.
Hétvégén alternatív útvonalon közelítettük meg a ligetet. Kalandos volt minden esetre. És talán még nem is rövidebb, viszont sokkal rázósabb, és veszélyesebb. De legalább ezt is kipróbáltuk. Sose tudtam hogy a Cirkusz meg a Vidámpark közt az a kis szervizút visz is valahová.
Csak írni nincs időm. A számítógép is elromlott, úgyhogy volt mentségem.
Ezer programunk volt. Jó hogy ilyen sokáig kihúzódott a nyár, de legalább kihasználtuk. 
Bolha piacoztunk, repülő múzeumban jártunk Gáborékkal.
Meglátogattuk Hangáékat.
És apa spanyol tanár néniét. Akinek a fiával Koppány nagy barátságot kötött.
És az utolsó meleg őszi napon, kimentünk Vecsésre Manci nénihez, és a cicáihoz. Nagy kaland volt, el kellett kérnem az oviból, és vonattal utaztunk oda-vissza, míg apa csapatépített a Balatonon. Nagyon várta Koppány ezt az utazást.
Először aludt ott valahol, úgy hogy mi leléptünk, és csak másnap mentünk érte. Jó a Dédinél aludt már számtalanszor, de mivel a szomszéd lakásban lakik, nem akkora kunszt. (bár néha az) Aztán az Emesénél is aludt már, úgy hogy közben mi elhúztunk bulizni, de reggel akkor is ott voltunk. (hogy milyen fejjel azt most ne firtassuk)
Már érett az elhatározás benne rég, hogy a Bence barátjánál alszik. Szokásos közös december eleji partink után nyugodt szívvel hagytuk ott. Bár nem mentünk túl messze, Jézuskának dolga akadt a közeli Cora áruházban...így nyertünk annyit, ha esetleg bevágná a durcát, nem a város másik feléről kell vissza tekerni érte. De erről szó se volt. Sőt mi több szuperül érezte magát, ugyan a napközbeni kilences gyerek létszám lecsökkent ötre, nincs is jobb egy pizsama partynál. Főleg hogy mind fiú kölkök. Így apával még ellógtuk a délelőttöt is. Ám mikor érte mentünk. Hát iszonyatosan mérges lett ránk! Azonnal menjünk haza. Már hogy mi ketten, ő nélküle :) 
Kb fél óra alatt belenyugodott, hogy biza nem megyünk el, viszont még maradunk ebédre is. Utána sem volt egyszerű hazahozni, de az már a délutáni alvásidőnek volt köszönhető. Egészen a sarokig roppantmód haragudott még Bencére is. És furcsa mód nem aludt be a kocsiban.
A kígyó imádat nem áll meg piszinél:
A minap azt találta mondani, hogy ő nem is szereti az állatokat. Csak a zöld állatokat....és a más színű macskákat. :)
Bár mint látjuk, nem minden kígyó zöld, és még a békák közt is van eperszínű....
Ma eljutottunk a planetáriumba. Ugyan villamosra kellet pattanni apát a zsúfolt úton mögöttünk hagyva, így futva még oda értünk az előadás kezdetére. Mici kb az elsötétítés után közölte, hogy menjünk ki. De végül az ölemből végig nézte az egészet, és még tetszett is neki. Aztán apának már vígan újságolta hogy miket látott. Ugyan én ezt "dedósnak" tituláltam, de úgy látszik kell ez a kis bemelegítés, mielőtt a Nap családját megnézzük...majd legközelebb. Délután még Hajninak is elmesélt mindent telefonon, hogy az a nagy gép félelmetes volt számomra, de az ábrán, már nem az. (mármint a belépőjegyen) Betojok, hogy milyen szavakat használ, mert ezt így mondja. És bemutatja, hogy nekem megvan az összes bolygó...
Már egy éve, hogy készítettük...le is potyogtak két nap alatt, azóta a nagy bolygós plakát előtt lógnak...ööö illetve, azt is áttettük már, szóval csak simán lógnak a világtérkép előtt. Nahát, hogy mi mennyitt rendezkedünk? :)
Volt szüreti mulatság, múlt szombaton. Matyi már nagyon várta, hogy találkozzanak Koppánnyal. Volt is nagy dínom-dánom. Rohangáltak a szinpadon az együttes mögött. Befaltuk a falu összes aprósüteményét ittunk mustot. És kipróbáltak egy igazi traktort. Leettük a díszitést is róla :) Nem a virágot, de volt rajta olyan finom szőlő, a Lexi egy nagy dísztökre vetett szemet, de azt azért nem volt pofánk leszedni.
 |
 |
| Make a Smilebox slideshow |
Dédi kérdi:
-Na mit láttál az állatkerben?
-Kígyót!
Ja elvétve láttunk kettő darabot, a kígyókhoz amúgy be se mentünk.Bár eredetileg arra volt kiváncsi, de a lányok, /illetve csak Jazi, mert Hannának volt kedve kígyót nézni,/ lebeszélték.
Ez a nóta jár az agyamban mióta felvettek hőlégballon varrónak. Kár, hogy nem vagyok Eszter. :)
Fura reggel rongyolni a bölcsibe, és aztán dolgozni, és aztán nem Miciért menni, hanem dolgozni. Már kemény egy napja! :))) Akkor is fura.
De jópofa meló. Vicces lufikkal, amik nem könnyűek. Persze beetetés képpen, elöször nagyon kis alkatrészeket varratnak velem, hogy észre se vegyem miből lettek ilyen nagyok ezek a lufik. :)
Pénteken a bölcsiből egyenesen az étterembe vágtáztunk, hogy még elcsípjük Mariannékat, legalább a desszertnél. Persze a nyugati környékén remek parkolási lehetőségek vannak, úgyhogy majdnem egy megállónyit gyalogoltunk. Ami nem is lett volna baj, ha nem kell átmennünk az aluljárón is. Odáig simán jött a kisürge, de mikor kifelé tartottunk a fényre, benyomta a satuféket. Lehet azt gondolta, hogy majd metrózunk, vagy nem tudom, de sehogyan se akart kijönni az aluljáróból. Hiába mondtuk, hogy megyünk sütit enni, közölte, hogy ő nem jön cukrászdába, menjünk haza. Végül győzött a túlerő, és elvonszoltuk magunkkal. Aztán az étteremben persze már jól érezte magát, és még sütit se kellett ennie, mert a leves után odaértünk, és szétettük az arcunkat finom falatokkal. Bejött neki a koszt. Szerintem el is csapta a hasát, legalábbis a másnapi eredmények erre utaltak...
Szerencse, hogy akkor úgy bekajált, mert kb azóta megint nulla a fogyasztása. Valószínűleg egy fognyűvő manó garázdálkodik a jobb felső akárhányas pályán. :-I
Mostanában nézegetjük az Éhes kis hernyó történetét, meg a hozzátartozó vetítést. (köszi Szilvi!) Koppánynak nagyon tetszik. Úgyhogy kapóra jött az a néhány kis dög, akik falják pofátlanul a legszebb muskátlimat. Ugyan már félig hibernált állapotban hűsölnek az erkélyen, de a minap behoztam egy példányt, hogy hagy okuljon az a gyerek. Nagyon élvezte, miután magához tért kicsit az állat, hogy milyen csiklandós, mikor felmászik a kezére. Na meg hogy zöldet pisilt...és honann jött a pisije?
Ehez Qva nagy mázli kellett, hogy pont egy ekkora méretű ágyat sikerült találni, és nem kell szétszedni a bútort. Mondjuk, max a rácsoságyat alakítottuk volna át. Hetekig leveleztem az elöző tulajjal, hogy egészen biztosan mérje le mindenhol. A "pontos" mérések szerint, fel kellett volna szedni a parkettáról a szegélylécet, hogy beférjen...nem kellett! Juhééé!!!
Koppány segített az összeszerelésben. Nagyon tetszik neki. Bár elaludni még mindíg csak köztünk hajlandó. Első éjszaka a padlón koppant, második éjszaka az 1cm vastag szivacson amit mellé tettem. Harmadik éjszakára találtam egy vastagabb szivacsot. De azt már nem próbálta ki koppanásilag. Inkább lepössentette a martacot...(meg van fázva no)
Valamint hajnalba szabadon beközlekedik közénk. Ami nem lenne baj, csak korábban kel egy órával, mint egyébként kéne. Még ez sem lenne baj, de tőllünk is elvárja. No ez már kis szépséghibának mondható.
Jól érezte magát. És nem is tudom kinek volt nagyobb vágya a kukás autó kipróbálása:
Vásárhelyen nem akart este aludni, hiába kínálgattam neki a cuclit. Azt találta mondani dobjam ki. Hát én eltüntettem! Igaz ennek még csak két napja, mikor keresi elmondom neki, hogy mérgedben azt mondtad dobjam ki, és én kidobtam. (A hűtő tetején lapul vészhelyzet esetére...:))
Ezt már hallom egy ideje Mici szájából. A szinkront készítette az a fent említett nevű egyén, no meg a társa...gondolkoztam, mi a szöszt néz a tv-ben a mamánál? Míg ma meghallottam a Bob builder végén. Jah ez az új őrület, hol van már Thomas, meg a füstös barátai...na jó néha még előkerülnek, de most a markolók, a sztárok! Főleg a piros. Ami mellesleg egy betonkeverő gép,és inkább narancssárga... de ez cseppet sem zavarja Koppányt, ő piros markolónak nevezi.
A minap elszabadultam turizni, és be is szereztem egy fasza sisakot a gyermeknek, igaz nem sárga mint Bob mesteré, hanem kék, de ettől még csudajó sisak. Persze csak gondoltam, hogy végre egyedül megyek, és csuhajja órákig vájárkodhatok (főleg sisakkal!) Mici egyből közölte, hogy ő aztán jön velem. De apa vigyáz rád. Nem, megyek én is a turiba! Miután már úgyis elhívtam Ayát, és ő Jázminnal jött, gondoltam, eljátszanak kicsit egye kutya. És úgy is volt, nagyon jól elrohangásztak, tologatták a csattogó fasárkányokat. Mig nem Jázmin arra vetemedett, hogy Koppány kulacsából igyon. Na lett is ottan világvége! :) De olyan édes kis önkiszolgáló lányka, az oldalamon lógott. Odajött szépen kinyitotta, és iszogatott hozzám láncolva, mint egy kis boci. Ez a kis tehenes kulacs, kb tavasz óta rohad a polcon, sosem kellett Micinek. A víz pláne.
Úgy összebalhézott Dzsazival, hogy még ma is emlegette nekem, hogy:
"Nem engedtem a Jázminnak, hogy igyon az én kulacsomból! Aya adott neki az ő üvegéből, és mégis az én kulacsomból akart inni a Jázmin!"
Hihetetlen, hogy milyen fontos dolgok ezek! :)
A lényeg, hogy úgy lefárasztották egymást, hogy mindenki hazament, vagyis apa hazaszállítmányozta őket, én pedig mehettem kiélvezni a szabad délutánomat.
Nagyon élvezte a fogászatot. Alig várta, hogy a doktornő megmutassa a picifúróját, meg a liftes széket. Na jó azért a száját nem nyitotta ki, max vigyorra. Ebből is leszürte a dokinénim, hogy teljesen jó fogai vannak. Azt mondta elég ovis korába elvinni fogászatra. Addig meg sikáljuk, csak szépen.
Én megúsztam, a vizsgálatot, mert holnaptól szabin van, és a technikusok sincsenek bent. A Gizi viszont kapott egy csábos próbatömést.
Néztük a fotókat, kérdem Micit, miről beszélgettél Bencével? Nagyon elvonultatok! Mi volt a kezében?
-Zöld kupak. Eldobtuk messzire!
No micsoda élmények! Úgy bírom, hogy tud válaszolni!
Tegnap mire hazaértem a kocsmából itthon ültek a dédivel, aki ezerrel bizonygatta, hogy mi a boltba mentünk. (kocsma fóbiája van) Elég meghatározó lehetett Micinek, hogy hazajött, és nem talált itt. Még reggel is erről beszélt: átjöttünk a dédivel, megvártunk. Kerestünk az erkélyen, kerestünk a kisszobában...
-És én hol voltam?
-A kocsmában!
Szuper lessz,a bölcsi.....
Jut eszembe, elég fura, hogy azt feltételezik, hogy egy ekkora gyerek, még nem fogott ceruzát a kezébe, de a távirányítót simán kezeli. Magyarán az az általános, hogy bevágják a gyereket a TV elé...vagy ez a gondozónők véleménye. Ha a tapasztalatuk, akkor elég szégyen. Vagy mi csinálunk valamit Qva jól, vagy a többiek nem. Kiváncsi leszek milyen kölkökkel fog együtt járni.
Nagy kalandunk volt az este. Lementünk venni egy nagy dinnyét a dédivel. Koppány motorozott, addig. nagy nehezen rávettük, hogy hazainduljunk, nekem majd le szakadt a kezem ahogy a szatyrot cipeltem. Mikor segíthetett a motorjával hazatolni, már el is felejtette a játszótér utáni sóvárgást.
Igen ám, de áramszünet lett. Így a lépcsőházban atom sötét. Még szerencse, hogy csak a másodikra kell felcaplatni. A telefonommal világítottam, de kevésnek bizonyult. Adva egy nyócvanéves dédi, aki motorral botorkál, én egy bazinagy dinnyével, és Mici kezét fogva. Trallala, az elsőig felértünk, ott dinnye lerakó, dédivel egyetembe. Gyerekkel a kezembe fel ajtót nyitni hogy valami fény szivárogjon. Persze Szenilla néni már kint tobzódott a szomszéd lakásban, de most az egyszer kapóra jött, bedeportáltam, a csimpaszkodó 'sötétbenparamicit' hozzá és vissza mentem egy lámpával a mamáért.
Jó hogy már kitaláltuk, hogy füstölthalat vacsizunk. Ebben a fényáradtaban sima ügy szálkátnyelni. Míg a mama a halat tisztította, mici mindenkivel szóbaelegyedett a lépcsőházban, és készségesen világított nekik az elemlámpával. Folyamatosan mondogatta, hogy: "elfogyott az áramszünet"
Végül kicuccoltunk az erkélyre, és a lemenőnap fényében megettük a halat. Úgy bejött a piknikezés, hogy a fürdőzést is az erkélyen kellett végezni lavoárban. Addigra aztán visszajött az áram. De Mici tántoríthatatlan volt az esti mosdás helyszínével kapcsolatban. Mikor kipacsált egy fél lavór vizet, kitettem a szűrét, és bögve jött utánnam, a kádban befejeztük a lavorbafürdést. Hö! Úgy még intázni is lehet benne...Mázlink volt, mert akkora szélvihar lett közben, hogy az elszálló cumisüveg hangjára eszméltem a fürdőben, gyorsan kiszaladtam az erkélyre összecsukni a napernyőt.
Ma még hatvanszor elmesélte az áramszünetet, apának is a telefonba, nagy hatással volt rá. Hihetetlen, számomra hogy már úgy telefonál mint a nagyok, mindjárt vissza is keresem, de nem rég még bele se szólt hiába brekegtek neki a vonal másik végén. Most meg, míg a vacsihoz megkentem a kenyeret, szépen elvitte a telefont, kisétált vele az erkélyre, és dumcsizott az apjával. Rendesen válaszolgatott, és mesélt, hogy vele mik történtek. Leesik az állam néha ettől a kiskrapektől. Május 16.-án szólt először telefonba. Két hónap. Kicsit nem figyelek, és megírja a doktoriját...
Ma itt voltak a Lexiék. Ime a "nagymamáj és nagybácsija" :)
És a mai mutatvány: kútból ivászat:
