Pénteken a bölcsiből egyenesen az étterembe vágtáztunk, hogy még elcsípjük Mariannékat, legalább a desszertnél. Persze a nyugati környékén remek parkolási lehetőségek vannak, úgyhogy majdnem egy megállónyit gyalogoltunk. Ami nem is lett volna baj, ha nem kell átmennünk az aluljárón is. Odáig simán jött a kisürge, de mikor kifelé tartottunk a fényre, benyomta a satuféket. Lehet azt gondolta, hogy majd metrózunk, vagy nem tudom, de sehogyan se akart kijönni az aluljáróból. Hiába mondtuk, hogy megyünk sütit enni, közölte, hogy ő nem jön cukrászdába, menjünk haza. Végül győzött a túlerő, és elvonszoltuk magunkkal. Aztán az étteremben persze már jól érezte magát, és még sütit se kellett ennie, mert a leves után odaértünk, és szétettük az arcunkat finom falatokkal. Bejött neki a koszt. Szerintem el is csapta a hasát, legalábbis a másnapi eredmények erre utaltak...
Szerencse, hogy akkor úgy bekajált, mert kb azóta megint nulla a fogyasztása. Valószínűleg egy fognyűvő manó garázdálkodik a jobb felső akárhányas pályán. :-I
