Nagy kalandunk volt az este. Lementünk venni egy nagy dinnyét a dédivel. Koppány motorozott, addig. nagy nehezen rávettük, hogy hazainduljunk, nekem majd le szakadt a kezem ahogy a szatyrot cipeltem. Mikor segíthetett a motorjával hazatolni, már el is felejtette a játszótér utáni sóvárgást.
Igen ám, de áramszünet lett. Így a lépcsőházban atom sötét. Még szerencse, hogy csak a másodikra kell felcaplatni. A telefonommal világítottam, de kevésnek bizonyult. Adva egy nyócvanéves dédi, aki motorral botorkál, én egy bazinagy dinnyével, és Mici kezét fogva. Trallala, az elsőig felértünk, ott dinnye lerakó, dédivel egyetembe. Gyerekkel a kezembe fel ajtót nyitni hogy valami fény szivárogjon. Persze Szenilla néni már kint tobzódott a szomszéd lakásban, de most az egyszer kapóra jött, bedeportáltam, a csimpaszkodó 'sötétbenparamicit' hozzá és vissza mentem egy lámpával a mamáért.
Jó hogy már kitaláltuk, hogy füstölthalat vacsizunk. Ebben a fényáradtaban sima ügy szálkátnyelni. Míg a mama a halat tisztította, mici mindenkivel szóbaelegyedett a lépcsőházban, és készségesen világított nekik az elemlámpával. Folyamatosan mondogatta, hogy: "elfogyott az áramszünet"
Végül kicuccoltunk az erkélyre, és a lemenőnap fényében megettük a halat. Úgy bejött a piknikezés, hogy a fürdőzést is az erkélyen kellett végezni lavoárban. Addigra aztán visszajött az áram. De Mici tántoríthatatlan volt az esti mosdás helyszínével kapcsolatban. Mikor kipacsált egy fél lavór vizet, kitettem a szűrét, és bögve jött utánnam, a kádban befejeztük a lavorbafürdést. Hö! Úgy még intázni is lehet benne...Mázlink volt, mert akkora szélvihar lett közben, hogy az elszálló cumisüveg hangjára eszméltem a fürdőben, gyorsan kiszaladtam az erkélyre összecsukni a napernyőt.
Ma még hatvanszor elmesélte az áramszünetet, apának is a telefonba, nagy hatással volt rá. Hihetetlen, számomra hogy már úgy telefonál mint a nagyok, mindjárt vissza is keresem, de nem rég még bele se szólt hiába brekegtek neki a vonal másik végén. Most meg, míg a vacsihoz megkentem a kenyeret, szépen elvitte a telefont, kisétált vele az erkélyre, és dumcsizott az apjával. Rendesen válaszolgatott, és mesélt, hogy vele mik történtek. Leesik az állam néha ettől a kiskrapektől. Május 16.-án szólt először telefonba. Két hónap. Kicsit nem figyelek, és megírja a doktoriját...
Ma itt voltak a Lexiék. Ime a "nagymamáj és nagybácsija" :)
És a mai mutatvány: kútból ivászat:
