Beállítottam az órát fél kilencre. Mondja Koppány, én nem láttam, mert bent fetrengtem az ágyon, Zoli jött arra, kérdem, tényleg fél kilencre állította? Mit tudom én, nem néztem, volt a válasz...Aztán el is felejtkeztem az egészről.
Reggel megakadt a szemem az óráján:
VÉLETLEN?
Péntekenként irány Hajni. Mostanában nem nagyon akar menni Koppány, de mégis végül jól érzi magát. Ha valaki jön hozzánk annak sem örül. Ágit majd kipenderítette a bölcsiből, mikor érte ment apával. Tegnap a Kerit úgy megtisztelte, hogy áthúzott a dédihez, mikor eljött őt meglátogatni. Hmm, hát így, nem lehet mindíg társasági lénynek lenni. Persze ma a délutáni sétán a kocsmába be akart menni. Meg is mondta kerek perec:
Szeretek a kocsmába járni.
Örüljünk, hogy nem húszév múlva van...
Néhány intim pillanat Hangáéknál:
Ennyien szoktunk lenni:
Mióta visszament a bölcsibe, anyuka meg apuka vagyunk. Biztos így hallja bent Ildikótól, tök aranyosan mondja. Meg annyi mindent már, komoly körmondatokat, csak győzzem kivárni, míg megfogalmazza, és nem elmondani helyette. Nagyon nehéz. De úgy élvezem! És egyáltalán nem biztos, hogy az a befejezése egy mondatnak amire én gondolok. Mindíg vannak meglepő fordulatok.
A lustaságra is kitalált már megoldást. Ha nincs kedve önnálóan enni, csak közli, hogy nem tudom megfogni. Mire én bíztatom, hogy ugyanmár, próbáld ki, szerintem sikerülni fog. Á nem tudom megfogni, mert cica vagyok, és kikarmolom....mozdony vagyok, és kerekem van, nincs kezem...
A rengeteg miértre ha már besokallok, azt mondom, mér, mér, a hentes mér! Már ő is mondja, de ma egy új verzióval állt elő: mér, mér? Elemér. Látom van még vicces szülőtárs a bölcsiben...
Beletrafált. Mióta kibontotta az ajándékát 3 percre sem hagyja ott. Ugyan volt néhány ingatag percünk, ugyanis Gáborkával találkoztunk a liftben, aki két emeletnyi liftezés alatt elújságolta, hogy ő beszélős porszívót fog kapni a Jézuskától.(Mire akkor azt válaszolta, hogy én meg egy nagy meglepetést fogok kapni!) Ez kb 23.-án délelőtt volt. Akkor Mici a fejébe vette, hogy Jézuska egy szaralak, ha ő nem beszélős porszívót kap tőle. Még a Dédinek is elmondta, hogy semmi másra nincs nagyobb szüksége, mint egy csodálatos beszélő porszívóra. Én ugyan mondogattam neki, hogy időben írni kellett volna levelet az illetékesnek, ha ilyen különleges menő ajándékra akar szert tenni, mert nem öt perc ám intézkedni, még Jézuskának se. Szóval atom durcásan indultunk neki a bulinak. Végül már olyan kijelentéseket tett, hogy akkor ne hozzon a Gáborkának semmit a Ézuska! Baromi mérges volt.
De azért nagyon várta a meglepetés ajándékot. 24.-én a délutáni alvás után kisebb fennakadásokkal megérkezett a várva várt ajándékosztás. Ja mert olyan nagy létszámú a család, hogy nehéz összeterelni azt a 3 embert egy lakásba. Na jó a Dédi pont akkor állt neki almást sütni, mikor már haptágba várni kellett volna a mindjárt kiváncsian berongyoló gyereket. Végül holmi badar szöveggel, hogy a Jézuska itt szaladt, meg arra futott, kicsábította a folyosóra, egy kiwit hagyott ott az állítólagos szaladgáló. Addig apa a nagyszobában veszettül rázta a csengettyűt, amit maximum én hallottam, az étkezőben... Mi lenne ha sokan lennénk? :)))) (Na de a Dédinek is hogyan jut eszébe, a folyosón hagyni egy biztonsági kiwit?)
Végül mikor boldogan egy kiwivel a kezében megjelent a gyermek, csillagszórót gyújtottunk, és nekiálltunk a csomagbontásnak. Ami rőgtön úgy indult, hogy Koppány kihalászott egy kis csomagot a fa alól, és közölte:
-Tessék anya itt az elektromos fogkeféd. :)))) Biztos nem bukott apa mikor csomagolta. :)
Aztán eltereltük a figyelmét egy böröndnyi favonattal, amit azóta is boldogan tologat, és mindenkinek büszkén mutatja, nekem ezt hozta a Ézuska! Beszélő porszívó, ugyanmár királylány...Mit beszélő porszívó, már a Thomas könyv is csak egy futó pillantást vívott ki magának. (na jó fél percet kb)
Akinek kedves az élete, csak favonatot, vagy sínt rendel Micinek a Jézuskától, már ha azt akarja, hogy ne két perc mulva a sarokba kössön ki a nagybecsű ajándék. :)
Félig hamvába hullt a babatali. Úgy volt, hogy a két kicsi átjön ma hozzánk. Koppány már nagyon várta őket. Még takarítani is segített tegnap, hogy Füli, és Matyi nyugodtan kúszhasson a földön. Sajnos a Lexinek lerobbant a járgánya, így Matyi nem ért ide.
Füli már nagyon jól tud egy szót: egy. Ezt tudja sokszor ismételve mindenre alkalmazni. Matyi egy másik szót használ: keksz. Koppány erre kitalálta, hogy ő pedig majd azt fogja mondani: eper! Ezt meg is tette, Matyinak csak telefonon mondta el, Fülöppel élőben tárgyaltak.
Tegnap pedig megint elengedett minket táncolni. Bár nem sok kedve volt a dédinél aludni most, mégis belement. Hatszor visszakérdeztem, hogy biztos-e a dolgában, mert nem is nagyon nézett a szemembe. Végül jónéhányszor a zsemembe mondta: elmehetsz táncolni apával, és apa elmehet sportolni. Azért mondtam neki, mikor majd ő akar táncolni menni tizenhatévesen, emlékeztessen erre, hogy ő milyen nagy lelkűen elengedett. :)
Azért is kérdeztem hetvenszer vissza, mert közben iszonyat hóvihar lett kint, és igazából nulla kedvem volt elindulni, de így hogy mindketten mehettünk, elautóztunk, és már egyre haza is értünk. A mama pedig már ötkor telefonált. Hiába koránkelő a gyermek. Hazahoztam, és még aludtunk egy kicsit. Illetve én kilencig. :)
Kicsit megkeveredett Mici ezzel a táncolással, hogy az Andit emlegettem, egyből összekötötte, hogy akkor ő addig megy a Petrához, illetve a Pali jön a Petrával, felvette a papucsát is, hogy gyorsan beengedi őket. :) Nagyon vág az agya. Valamiért mondtuk, az autóban, hogy kevés a benzin. Akkor menjünk benzinkútra!De nincs most annyi pénzünk. Tessék itt van kettő! És láthatatlan pénzeket ad.
Most hogy próbáljuk összehangolni a reggeli bölcsibemenetet a sárga busz menetrenddel, apa hurcol minket átpakolja a céges autóba a babaülést. Koppánynak nagyon tetszik a Skoda. Naná van benne egy piros háromszög. Délután már nem is akart a Hondába beülni. Mindenhol újságolja, hogy most Skodával jöttünk! A két kocsi közt egy alapvető különbség van. Ebből le is lehet szűrni, hogy melyik a jobb autó. Tudni illik a Hondában van "szofogatnivaló". Egy értelmű, hogy az a nyerő. Mert a Skodának nincs olyan kis fakkja, ahol apa a tic-tac-ot tartja. Reszkessetek Skodagyártók, hát tessék felmérni a jövő nemzedék igényeit!
Úgy amúgy a Honda is nagy szerelem, a H betűt mindenhol felismeri, és közli hogy honda betű, az S is megy már. Hmm kéne még pár autó! Különben nem ezen múlik, nagyon sok betűt ismer, de ezeket van mihez kötni. A K pl Koppány betű. :)
Le tudja venni a felsőjét is, már vagy egy hete le akarom írni. De ki tanította neki? Biztos Ildikó a bölcsiben. Az alsónaci, gatya le-fel vétel már régen megy, ügyesen megtanulta, hogy elöl a minta. Jó nem mondom volt néhány fura megoldás eleinte...a cipőjét egyedül veszi, bár egy kapcsossal nem boldogulna, habár sokat gyakorol, reggelente mindíg ő akarja apa szíját bekapcsolni. :) Cipzár lehúzás megy, felfelé, csak ha össze akasztom neki előtte. Kabát levevés, majd nagyívben elhajítás is csodajól működik. Amúgy rendszeretően begyűri a nadrágját a szekrénye legalsó polcára, mert azt eléri már. A szennyest a helyére dobja, miután összeszedi a lakás különböző pontjairól, hol sikerült leküzdenie magáról...Ildikó néni szerint tanítsuk rendre, hogy ne hajítsa el a ruháit, mikor pisilni megy, mert a bölcsibe is vetközőszám keretében indul a kis vécéhez. :)
Reggelig szép nyugodtan aludt! Juhééé, mehetünk mulatni! Míg meg nem gondolja magát, és jön az újabb kéthetes periódus, mikor egyáltalán látni sem akarja a dédit...
Mondjuk mi már hajnalban tébláboltunk apával, hogy olyan csend van, és üres a lakás :)) Jelentősen javítana a hiányérzetünkön, ha mondjuk a pecsába ráztuk volna a seggünket, illetve támasztottuk volna a pultot, a szabadidőnkben.
Amilyen nagy öröm volt, mikor meglátta, és együtt összeszereltük. Pont olyan keveset aludt benne azóta éjszakánként. Viszont annál többet a fejünkön...Ezt kicsit a taknyosság számlájára is írtam, de leginkább szeret velünk aludni. Apa meg csak simán aludni szeretne már. Reggel négy tájt kiköltözött a kanapéra. Elővettem Micit, hogy tárgyaljunk erről.
Több megoldás szóba került:
Koppány kint alszik a helyén.
Koppány nem alszik kint az ágyában.
Eladjuk az ágyat.
Anya és apa ágyát is eladjuk.
Anya, és apa a földön alszik, Koppány pedig a kiságyában.
A zöld lámpát kicseréljük pirosra.
A kiságyra felrajzoljuk a vitorláshajót.
Ez utóbbi bejött, egy kis fecnire hamar rajzoltam egy vitorlást, kiszineztük, felragasztottam celuxal, és Mici vígan bemászott a SAJÁT ágyába. Kicsit meséltem még neki egy kisfiúról akinek volt egy kék ágya, és egy kialvatlan morcos apukája, majd elküldött a saját ágyamba. Hallottam, még fészkelődni 10-15 percig. És csodák csodája fél nyolckor az én fiam, horpaszta a helyén!
Gondolom azért ez még nem a kánaán, és lessz ez még így se, de elsőre nem rossz!
Fojt. köv:
11 felé felébredt, és bevonult az apja mellé, ám én zord anya vissza vittem a helyére. Majd vállalva a nyaktörést, és fagydogálást mellé feküdtem, de cseppet sem volt álmos, úgyhogy én előbb aludtam a földön, mint ő az ágyában. Egy óra múlva iszonyat zsibbadásra ébredtem. De ezek után reggelig aludt a helyén. Juhéé! Kitartás nekem! Jó lesz, csak gyakorolni kell!
Tegnap délután átjöttek kicsit angolozni Hajniék. Valamiért Mici nagyon szenyó tud lenni Hangával. Vágtak ki papírból, fecniket, elvette tőle, Hanga persze visitott, és Koppány is, hogy nem adja vissza. Pedig hát ő dolgozott vele. Mondjuk ez már fél hét tájban volt, lehet hogy elfáradtak mindketten. De ilyet még nem láttam, halálos vérre menő vita volt a papírfecnikért. Komolyan, csak ültem, és néztem milyen elszántság van mindkét kicsi arcán. Ilyenkor persze esélytelen vagyok elmagyarázni, hogy az a papírfecni kb két perc mulva a kukában landol, és értéktelen. Számukra akkor és ott nem az!
Megpróbáltam. Kérdeztem mit fog csinálni a fecnivel, ha már megszerezte, első reakció, hogy nem adom vissza! Elteszem, én ilyen vagyok, írígy ! Na ezt vajha honann veszi? Remélem nem én mondtam.
Különben az angol egész jól frissül az agyában, ha ilyen sürűn talizunk. Csak ne lenne ilyen kis ellenséges. Néha meg tök jól eljátszanak. Érdekes.
www.peepandthebigwideworld.com/games/trashstash.html
Itt játszott tegnap. Hatalmasakat kacag a mosómedvén, mikor hajigálja ki a szemetet az oduból. Simán kezeli az egeret, és oda pakolja amit a medve kér, már ha le tudom neki fordítani, hogy mit is kér a medve...(ugyanis a rötyögéstől nem igazán hallom) Amin meglepődtem, hogy egy alkalommal számjegyeket kér, és kidobál mellé betűket is. És igen! Simán kiválasztotta a számokat a betűk közül. Szuper, még csak két és fél éves, lassan megírja a doktoriját. :))) Államat vissza helyeztem azóta. :)
A másik ugyan itt a festék keverős játék:
www.peepandthebigwideworld.com/games/paintsplat.html
Ezen szétröhögi az agyát. Nagyon vicces, mikor a csapra kattintva lelocsolja a festéket, meg a két figurát is a slag.
A mese még mindíg hosszú neki, nem üli végig, de a Peep song-ot imádja.
Egy kis kék játékot, ami bent ült az ágyában, és figyelt a kék szemével. A kezével meg csinált valamit. Már amikor volt keze, de néha nem volt... És nekem szólt, mert félt. És sírt. Aztán elment a kis kék játék. Ki az ablakon. Én pedig kivettem az ágyából, és átvonszoltam mellénk.
Ez volt az utolsó élmény a rácsoságyban. Most szétszedtem, és délután elviszik, egy másik babának.
Egy hete Koppány velünk alszik, Qva fárasztó, folyamatosan rúgkapál keresztbe fexik, de nem bírom kitenni, mert megébred. Nála biztos közrejátszik ez a faszányos hidegfrontos idő, meg hogy taknyos, és nem kap levegőt. Általában van havi két olyan nap, mikor nem lehet ki tenni a szűrét, de már kezdek besokallni. Tegnap este kiselőadást tartott mikor már hetvenszer elmondtuk, hogy csönd legyen már végre, mint aki süket...És itt folytatta hajnal 5 kor, felkapcsolta a kislámpát, ő inni kér, víz, az nem kell, jó villany leó, erre bömböl. Na én megelégeltem, és beváltottam apja hatszázadik fenyegetését, hogy megy a kiságyba. Fogtam kivittem. Még nagyobb üvöltés, majd koppanás. Hát életében elöször kimászott. Kimentem, de hallottam, hogy jön, úgyhogy visszasomfordáltam, és hagytam visszamászni közénk. Két perc mulva aludt. Olyan szinten 8 ig, hogy majdnem elkéstünk a bölcsiből...
Ma először otthagytam, Ildikó néni szerint nagyon jól bírta, alig pityergett kicsit. Ügyes fiú! Én meg elmentem jól turizni addig, aztán persze tök korán visszaértem, próbáltam kukkolni, mert még az udvaron voltak, de simán lebuktam a kis Máté kiszúrt, és jött a kerítéshez, úgyhogy kereket oldottam inkább. Mivel nem hallottam bömbölést, gondoltam nagy baj nem lehet.
Itthon viszont kitüntet különböző bömbölésekkel. Bármiért. Győzzem kitalálni, csak anyit mond (amit tőlem hall) valami baj van! De mi? Most pl az, hogy kidobta a cipőmet. Boldogan vitte le kidobni a lukas csukám, de aztán baromira sajnálta, hogy otthagyta. Ki érti ezt?
Jó a reklámanyag. ha másra nem bekarikázni az egyforma szinű kanapékat:
Ma apa elment koncertre. Mici pancsolt, aztán meg láttam, hogy még nem álmos, gondoltam megfürdök én is, és csak aztán megyünk aludni. Persze ő is jött velem, bemutatót tartottam hajmosásból...miután az ő vizébe másztam be, de még engedtem hozzá a zuhanyból, gondoltam kihúzom a dugót, mielőtt ellep. Már tudom, hogy fél, hogy lefolyik a lefolyóban, mert múltkor ezt megbeszéltük. Szóval bejelentettem, hogy kihúzom a dugót. Na gyorsan kipattant a folyosóra, és rám parancsolt:
-Anya kijöhetsz büdin is!
Megkérdeztem, bár nyilvánvaló volt a válasz, hogy attól fél, hogy lefolyok? Végül megnyugodott, mert még elég sok víz volt a kádban, aztán mikor elfogyott, megmutattam neki, hogy nézd csak én mégis itt maradtam! :)
Este még "gördeszkát" szereltünk neki, a négy görgőből, meg a Déditől mentett fapolcból. Most kap az alsó szomszéd, a hangos ketyeréiért egy kis viszonzást! :))) Megegyeztünk, hogy az ő ágya alatt fogjuk tartani, mert veszélyes otthagyni a lakás bármely pontján, (mintmindenmástamitúgyszéthagy) mert ha éjszaka apa rálép, és dob egy hátast, az nem vidám. Na el is tette ügyesen. Majd 20 perc múlva keresi, de már fingja nem volt, hogy hol a helye...ennyit a rövid távú memóriáról.
Csinálj kis lyukat apa! Vagy éppen anya, attól függ éppen kihez bújik este alvásnál. Ez abból áll, hogy be kell hajlítani a kezünket, és egy háromszöget formálni vele, vagy a fejem mellett, vagy a hónom alatt. Ha kész a "kis lyuk" akkor vigan befúrja oda a fejét, és alszik.
Csokigyárunk is van! Ez elég zavaró tényező 60 négyzetméteren. Hogy honann szedte ezt fogalmam sincs. Kinevezte az üres PET palackokat csokigyárnak, és rutinból az ajtók közepén építi fel általában. Remek! Az a baj, hogy miután legyártott egy vagon csokit, és kiosztotta, a gyár valahogy mindíg ott marad. Különben nagyon változatos csokikat tud gyártani. Én a minap egy pihenő csokit kaptam, apa pedig egy csomagolt csokit, persze ezt már csak akkor közölte vele, mikor megette papirostól...
Idáig merészkedett, a kád szélén kapaszkodástól. Nem is reméltem, hogy valaha is befekszik a kádba, de emese meghozta a kedvét! Jah, hogy azóta itthon is locsolja a habot kifelé, mint az őrült....
Előástam egy halom ruhát, vadul próbálom eladni a Vaterán. Mici nagyon élvezi a kuplerájt ami evvel jár. Azt hiszem bezsákolom a felét, és elviszem Durcinak, hogy nézze meg mi jó Fülire, mert mire ezt a halmot egyenként lefotózom, kinő a szakállam.
Ezután maradt elég hely a szekrényben:
Kicsit mínuszos a készlet, de a héten elvileg jön a Jaki, és hozza Sanca kinőtt cuccait. A gyerekem mint egy kis lelenc, mindíg csak azt kérdezi: Ezt kitől kaptam anya? Pedig igazán van saját motyója is! És ma varrtam is neki egy gatyát, mert a nagy rendezkedésben megtaláltam amiket félre raktam, hogy majd átszabom. Khm, hát lehet hogy van közte olyan is amit kinőtt mire megvarrtam volna... Nem is nagyon érdemes vacakolni a varrással, rá ment egy délelőttöm egy gatyára amit max ötszáz forintért megvehettem volna... De legalább elvolt addig is mellettem, átszámolta a befőttes üvegnyi gombomat, sorba rakta gyönyörűen a cérnáimat. És két gatyaszár varrás közt még verselt is nekem:
Túl vagyunk ezen is. Micinek sikerült elkápráztatni a bölcsisnéniket. Szerintem menni fog a projekt. Oda kuporodott a kanapéra Gabi néni mellé, mélyen a szemébe nézett, és belerebegte az arcába:
-Te fogsz rám vigyázni!
Hogy-hogy nem, eltűnt egy zöld kréta. Kb húsz másodperc alatt. Mici az étkezőben rajzolgatott, apa egy memóriakártyát próbált bevarázsolni a gépbe. Én segítettem tartani, megdöntögetni, mikor megjelent Mici a kezében a törött krétával, és az üres műanyag tokkal. Rettegtem, hogy azonnal szétkeni a szőnyegen. Mondtam neki vigye vissza az étkezőbe. De közben koncentrálnom kellett a feladatra, és elfordultam. Következő kép: a gyerek ugyanott ül a szőnyegen, a kréta sehol. Kérdem hova tettedÍ? Eldugtam. Oké de hova? Soha sem tudjuk meg...
Akkor kidobhatod a tokját is, mert így használhatatlan. Apa látta is, hogy bedobta a kukába, míg én felforgattam azt a fél négyzetmétert ahol a kréta lehetne, még a szájába is benéztünk, bár nem jellemző, hogy megenne dolgokat. Később még a kukába is betúrtam, hátha volt olyan gyors, és megjárta a konyhát azalatt a félperc alatt, majd visszült a szőnyegre. Nos, nem hogy a kréta, de a tokja sem volt ott. Varázsló ez a gyerek, vagy valami időcsapdába kerültünk.
Kiváncsi vagyok honann fog elő kerülni. Gyanítom soha sehonann.
Ugyan külön-külön, mert Mici még nem jöhet velünk. Tegnap én mehettem. Elmondtam neki, hogy anya este megy táncolni, nem leszek itthon mire hazaér apával.
Elmentek az Adriennékhez. Ő vigyázott rá, míg Zoli valami órát tartott. Gondolom mondták Koppánynak, hogy este ők is táncolni mennek a Gergővel. Valahonann kapott egy zacskó aprópénzt, amivel játszott. Gergő mesélte, hogy szépen kiosztott mindenkinek belőle, és mondta, hogy itt van pénz, menj táncolni te is! :)
Kedves gyerek.
Dudorászik. Ez eddig nem volt. És pár napja annyira sokat beszél folyékonyan, választékosan, hogy néha csak lesek nagyokat.
A pelenkáit a Margitszigeti túra óta csak szárazon veszem le. (már amikor van rajta...)
Valamelyik nap, kidobta az erkélyről a cumisüveg kupakját. Elmagyaráztuk, hogy ez nem jó ötlet, mert kutyaszaros lessz a fűben, és ha nem megyünk le időbe érte, valaki elviszi, sohatöbbé nem lessz meg. Le is görbült a szája, megnyugtattuk, hogy apa gyors, erős és ügyes, rögtön felhozza a kupakot. És úgy is lett. Telt múlt az idő, egyszer a kék autójával játszott, és valamiért berághatott erre a kocsira, mert azt mondta nem szereti, nem is kell neki. Mondom neki, semmi baj, ha nem kell neked odaadjuk a Matyinak, majd ő eljátszik vele. Na azt már nem! Eldobom az erkélyről! (Szerintem sikerült újabb ősi ellenséget szereznünk a szúnyogok mellé, minden amit kinő, megy Matyinak, na de a tulajdonviszonyok, kétévesen, kérem...)
Reggel hívott a Lexi, hogy akkor rászánta magát, és lejön a hegyről autóval. Boldogan újságolom Micinek a nagy hírt, hogy holnap jön Matyi! Erre elkezd kiabálni:
-Tönkreteszem, eldobom!
Nem is tudtam mire vélni a dolgot, aztán bekattant, hogy a kék autóra gondol. Rákérdeztem, és igen! :) Megnyugtattam, hogy nem kell tönkretennie, mert nem adjuk oda Matyinak, hisz ő még olyan pici, hogy nem is igen tudna játszani vele. Különben is apától kapta azt a szuper moszkvicsot, mikor a közlekedési múzeumban voltunk, hát hogy is adnánk mi azt oda bárkinek?! :)
Kicsibabáról jut eszembe: kitalált magának egyet. Van egy pici műanyag babakocsija, abban van a kicsibaba (láthatatlan) Mikor autóztunk le a Bükkbe kifaggattam a kisbabáról:
-Hogy hívják a babádat?
-Kicsinek.
-És fiú, vagy lány baba Kicsi?
-Fiú!
-Milyen színű a haja?
-Szőke!
-És a szeme?
-Kék.
-Mint neked?
-Igen.
Szokott aludni ez a kicsi, meg ébredezni, olyankor visszaringatja, aztán néha bekakál, meg iszik teát, így tengeti napjait a babakocsiban. Ja igen még nem tud menni, csak felülni tud.
Ez után a kaland után, meg a félzacsi aszaltsárgabarack után, amit Noémi hozott, jobbnak láttam hazafelé ráadni a pelust. El is aludt a buszon, így Ede autóját nem veszélyeztettük volna már. Szépen hazatoltam. Még én is tudtam aludni vele egy órácskát. Mostanában rákapott, hogy délután sokat alszik, de este fél tízig kukorékol.
Átmentünk kajálni a dédihez. Jah, mondanom sem kell, a pelusba semmi se volt mikor felébredt...Kisgatya vissza hazai terep. Szóval ott eszegetünk a mamánál, na jó én ettem, Mici meg csak azt a falatot, amit a randa szúnyog éppen el akart vinni. Úgy bírom, hogy ilyen komolyan berágott a szúnyogokra! Csak annyit kell elrebegnem, hogy hess inenn te rusnya szúnyog, ez nem a tied, és már jön bekapni a falatját. (kész röhely, majd adunk használatit a bölcsibe...) Már kint mosogattam, mikor rongyol ki a gyerek, hogy: anya, hol a kék bili? Na gyorsan elő. Hát a barack megtette hatását, szerintem ezt a liberó se bírta volna el... (Ede autójáról nem beszélve :))
Olyan büszke vagyok rá, hogy kibírta amig előkerült a bilije!
Végre átvittem a fényképezőt, hogy készítsek már pár fotót, hogy a Dédivel lovacskázik. Erre mit csinál? Egész délután csendesen rajzolgatott. Érdekes, hogy mindíg a zöld tollat választja. Itthon meg a zöld krétát vette ki a dobozból egyből. Illetve egy remekművet készített azzal a pink ablakkrétával, amit a talin kapott, de gondolom ha lett volna zöld azt választja. :)
Örülök, hogy rajzol, mert eddig ez nem nagyon dobta.
Nagy kihívás neki a Dédi gyógyszeres fiókja! Hú de rettentően érdekli, hogy mik lehetnek azok a tiltott dolgok! Tegnap felvettem, folyamatosan csak arról beszélt, hogy itt a gyógyszered edd meg, kettő van, igyál rá bőven vizet stb,stb...
Ma engedte a dédi kicsit bekukkantani oda. Én meg fotóztam:
-Tudjuk mi az Dédi!
Itt nagyon komolyan meghallgatta, hogy az TILOS! És semmiképpen sem nyulhat be ebbe a fiókba, mert a dédi azt nem engedi meg neki.
És utánna fenemód boldog volt, mikor rákérdeztem, hogy tilosban jártál? Igen anya!
Már megint hajnali ébresztőt csapott a családnak. Apa még elment tankolni, és összepakolta a motyóját,mert a hétvégét a Balcsin tölti, de mi sajna nem, mert dolgozni ment. Nekiálltam muffint sütni, vittünk át a Dédihez, elbúcsúztunk Nyanyiéktól, mert ők is hazaindultak. Apa is hazaért, szóval a teljes reggeli kavalkád közepette, interjuholtam bőszen Micit, hogy vajon kimerészkedjünk-e a szigetre is pelus nélkül. Mert már kb tegnap óta elvan nélküle. Gondoltam rábízom a döntést, elsőre nemet mondott. Aztán mielőtt indultunk, szólt, hogy nem kell pelus. Fő a bizalom, hát induljuk el úgy. (2 pelust bedobtam a tatyóba, meg egy váltás ruhát :))
Koppány már alig várta, hogy megérkezzenek Hangáék, és induljunk Ede autójával. Ritka eset, hogy időben elkészültünk, sőt, korán. Addig elsétáltunk a szelektívhez kidobni pár dolgot. Pont meg is érkeztek Hajniék, becuccoltunk a szolgálati autóba, látom Hanga mezitláb. Ja! Hogy ne rugdossa össze az ülést, mert Ede a tárgyalópartnereit furikázza a kocsival. Upsz! Na csak nem most fog idepössenteni Mici, bár indulás előtt elhárította a bilit. Nekem egyből dugónak tűnt az Árpádhíd normál forgalma. De már mindjárt ott vagyunk! Ölembe vegyem? Magamnak nem hoztam váltás gatyát. Ede megszokásból elfelejt lehajtani a szigetre. Juhéé! :))) Mici minden piros lámpánál kijelenti, hogy megérkeztünk a zenélőkúthoz! (de jó lenne!) Hanga vidáman dalolász mellettem. Jó nem volt nagy forgalom, öt perc mulva visszaértünk a szigetre. És igen! Megúszta Ede autója!
Koppány pedig a halastónál dobott egy pisit, és vidáman mentünk tovább!
A srácok nagyon jól érezték magukat, Bence még a motorját is kölcsön adta. Érdekes, hogy kb egy éve állandóan "viaskodtak" egymással, most tiszta jó barátok. Sétáltunk egy hatalmasat, piknikeztünk a fűben, kicsit dumáltunk, sokat gyerekek után szaladgáltunk, és hipp-hopp egy óra lett.
