Valamelyik nap, kidobta az erkélyről a cumisüveg kupakját. Elmagyaráztuk, hogy ez nem jó ötlet, mert kutyaszaros lessz a fűben, és ha nem megyünk le időbe érte, valaki elviszi, sohatöbbé nem lessz meg. Le is görbült a szája, megnyugtattuk, hogy apa gyors, erős és ügyes, rögtön felhozza a kupakot. És úgy is lett. Telt múlt az idő, egyszer a kék autójával játszott, és valamiért berághatott erre a kocsira, mert azt mondta nem szereti, nem is kell neki. Mondom neki, semmi baj, ha nem kell neked odaadjuk a Matyinak, majd ő eljátszik vele. Na azt már nem! Eldobom az erkélyről! (Szerintem sikerült újabb ősi ellenséget szereznünk a szúnyogok mellé, minden amit kinő, megy Matyinak, na de a tulajdonviszonyok, kétévesen, kérem...)
Reggel hívott a Lexi, hogy akkor rászánta magát, és lejön a hegyről autóval. Boldogan újságolom Micinek a nagy hírt, hogy holnap jön Matyi! Erre elkezd kiabálni:
-Tönkreteszem, eldobom!
Nem is tudtam mire vélni a dolgot, aztán bekattant, hogy a kék autóra gondol. Rákérdeztem, és igen! :) Megnyugtattam, hogy nem kell tönkretennie, mert nem adjuk oda Matyinak, hisz ő még olyan pici, hogy nem is igen tudna játszani vele. Különben is apától kapta azt a szuper moszkvicsot, mikor a közlekedési múzeumban voltunk, hát hogy is adnánk mi azt oda bárkinek?! :)
Kicsibabáról jut eszembe: kitalált magának egyet. Van egy pici műanyag babakocsija, abban van a kicsibaba (láthatatlan) Mikor autóztunk le a Bükkbe kifaggattam a kisbabáról:
-Hogy hívják a babádat?
-Kicsinek.
-És fiú, vagy lány baba Kicsi?
-Fiú!
-Milyen színű a haja?
-Szőke!
-És a szeme?
-Kék.
-Mint neked?
-Igen.
Szokott aludni ez a kicsi, meg ébredezni, olyankor visszaringatja, aztán néha bekakál, meg iszik teát, így tengeti napjait a babakocsiban. Ja igen még nem tud menni, csak felülni tud.
