Mici élményei

Ma visszakaptam a fülön csípést Micitől   Múltkor úgy méregbe gurultam, hogy elkaptam a fülcimpáját. Nos másolja a viselkedés formát   Most ő volt dühös, mert "kiabáltam" (szigorkodtam csak más hangnemben) tegnap már elmondtam neki, hogy nem szaladhat olyan messzire ahol nem látom. Na persze a szöszi kiccsaj barátosnéval simán elszaladtak, másfél utcányira. (Ez az állandó verseny szellem...) Így kezdte, én nem vagyok vesztes! Összeráncolt szemöldök...Szóval már megvolt az alap  hangulata. Mikor utól értem kénytelen voltam szigorkodni, de erre már úgy bepöccent, hogy közölte, hogy ő olyan mérges, hogy megcsípi a fülemet. És megtette! (kicsit kuncogtam magamban, olyan mérges tud lenni, borzasztó!) És elmondja apának, hogy én már nem is vagyok a barátja. Itthon olyan szöveget engedett el, kár, hogy nem tudtuk megjegyezni, de a lényege az volt, hogy anya megérdemelt büntetése, hogy nem engedjük beülni az autóba, és nem is jöhet velünk....

Komoly akváriuma van Koppánynak. Kettő mosószeres kupak. Egy zöld, és egy piros. A zöldben lakik a mama hal. A pirosban az elképzelt porontyai, ha már elég nagyok hozzá. Ugyanis csak ha egy hetesek, akkor kerülhetnek át a pirosba. Napi rendszerességgel cseréli a vizüket minden fürdésnél.

Minap a lufigyár udvarán megláttam egy halacskás flittert fetrengeni a földön. Egyből jött az isteni szikra, hogy olyanom van otthon, majd teszek a piros kupakba, hagy legyenek valóban kishalak. Na de természetesen nem találtam meg a sok kacat közt. Koppány pedig már várta az előre beharangozott meglepetést. Szerencsére találtam más alkalmas dolgot a kincses szekrényemben. Hamar kivágtam színes dekor gumiból négy kis halacskát. Berejtettem a kupakba. Volt nagy öröm. Úsztatta őket, a mama vigyázott mindre. A piros halacska lett a legkisebb. Tegnap mikor újjabb mosószeres flaska ürült, a kupakját nem dobhattam ki. Így a kicsi piros hal, még egy szinttel lejjebb került, a halbölcsibe.Ez a legbiztonságosabb, itt a cápa se tudja bántani. Ugyanis fölötte lekik a három nagyobb kishal, a haloviban, és fölöttük hal mama.

Fhiser Price meg elmehet a francba megeeen :)))))

-Kikakilom a betegségedet anya! Elszívom tőlled, és kikakilom.

Megkérdem már: -milyen színű vagyok?

-Most?

-Igen most?

-Barna.

-És máskor?

-Piros, és zöld néha.

-És apa?

-Ő bordó.

-És a dédi?

-Rózsaszín. Én kék vagyok, kékeszöld.

-És ha mérges vagyok?

-Akkor lila!

-És ha vidám?

-Akkor sárga.

 Készítettem valaha egy rakétát. Most meg találtuk, meg a pici rakéta sormintát is, azt be kellett számoznom. Ugyanis mostanság mindent számol. Szerintem csak én vagyok ilyen pihentagyú, hogy Lajka kutyát raktam neki a rakétába...vagy hogy egyáltalán nekiálltam rajzlapból rakétát ragasztani. Néha többet ér egy pár forintos rajzlap, mint a legdrágább legó...

                                        Ha már egyszerű játékoknál tartunk: kiderült hogy honann van Veszélyes Tódor! Hát a helikopterszállító kamion alkatrésze. (á 250 ft, nem kár érte)  És íme: De csak fél szemmel nézni! Mert nagyon Veszélyes!!!

És a szürke kereke forog, ha itt megtekered, forog az a másik kerék is nézd....

Új módi a szárítkozásra:

-Nekem miért te vagy az anyukám?

Boltosat játszottunk. Áron után szabadon. :) Koppány mindenfélét árult, például kukoricával töltött szőllőt. Ugyanis a kukoricát hatszázért kínálta, mikor sokaltam, mondta hogy a szőllő olcsóbb, és kukorica is van benne. Nagyon jó eladó, mert mindíg vissza adja a pénzt is amit kap...egy idő után rájött, hogy fogytán az áru, és ő lesz a raktáros. Bajban voltunk, mert akkor már én voltam az eladó, ő a raktáros, de az egyszem vevő jelöltünk a konyhában mosogatott éppen.

Végül megérkezett a vevő, szépen megvásárolt minden árut, a raktáros meg töltötte a készleteket, de kissé kotnyelesnek bizonyult. A főútvonal táblát például nem árazta még be. Állandóan figyelmeztette a vevőt, hogy ez ennyi, az annyi..."Apavevőből" előugrott a szakmai önérzet, és rádörrentett a raktárosra, hogy ugyanmár mit szól bele az árakba, egyáltalán kicsoda maga? Mire a gyermek: Köbe Koppány Rihárd raktáros vagyok...

Én meg úgy röhögtem, hogy folyt a könnyem. Kicsit még játszottunk, aztán átmentek a dédihez, mikor visszatértek, volt nagy panasz nyafogás, hogy hol a bolt? Nem kell ebéd, én még boltosat játszooook! Felvesszük a repertoárba. Jó hogy eddig csak ott porosodott a pénztárgép.

Játszik. Feje bedugva a babzsákfotel lukába.

-Anya! segíts, vegyél ki beszorultam.

-Nem tudlak kivenni, ki tudsz te jönni. (haggyámápihennikicsit...)

-De nem tudok kijönni, segíts!

-Fogadjunk, hogy ki tudsz jönni!

-Nem bírok.

-Ó pedig itt egy hatalmas, habos csokitorta!

Kipattan.

- Nocsak ki tudtál jönni!!!

-Hol van??? /csodálkozó arc/ és nem értette, hogy ez egy átvágás. :))))))))

Ma az erkélyen gyakorlatoztunk. Már Qvára únom, hogy magozni kell a meggyet, meg a cseresznyét a fiatalembernek. Szóval kivonultam egy tál cserkóval, és megmutattam, hogy lehet a maggal lövöldözni. :) Ez tetszett volna, de sehogy se akaródzott a magos cseresznyét bekapni. Már pedig, én nem tudom kiszedni, old meg. OK. Irány apa, majd ő kiszedi. Hmm, hát ő se. :( :)) Nagy kelletlenül bevette a szájába, és valahogy körberágta, mint egy almát. Aztán a maggal lövöldözést kiváltottuk, egy nagy cserépbe köpködéssel, (eddig a köpés se nagyon ment, még most se...) Szóval azt már élvezte, úgy a harmadik cseresznyénél már az is ment. Juppyyy!

Csak nehogy úgy járjak, mint a hajvágással, amit egyszer hősiesen engedett, és azóta se soha. :(

Szerdán gyereknap volt a bölcsiben is, onann rohantunk egyenesen családilag fogászatra. Jó sokan voltak a váróban, ott üldögéltünk vagy másfél órát. Koppány egész jól tűrte a várakozást. Közben elszórakoztatta a fogfájós emberkéket. Bemutatót tartott a kihelyezett plakáton, melyik a metszőfog, melyik a szemfog. Bár elsőre közölte, hogy megnézi az emésztőrendszert. Ez most nagyon menő. Sikerült egy kis plakátot vennem a játékvásáron, kitettem a bilije elé, azóta kevesebbszer megy a wc-re. Inkább a bilit választja, a kedvence az epehólyag...Végig nézi, hogy merre jár az étel az emberben, és végül hol távozik. Hm , nem tudom előadta-e már Ildikónak a bölcsiben. :)))

Ó és felvették az oviba! Remélem bejutok már én is megnézni, hogy milyen ez az ovoda. Végülis teljesen mindegy, sajnos esélytelenek vagyunk mást választani. De különben apa szerint jónak néz ki, és csak két gyanúsab vezetéknevet talált a listán. Nem számot tevő. Hurrá!

Mici mostanában ha haragszik rám "kidob a kukába" na egyik reggel kidobott. Utána jön, hogy kakaó kéne...stb, mondom, ó sajnos nem tudok kakaót készíteni, itt ülök a kukában. Jaj anya, gyere kiveszlek!

Na jó ez nem Mici, hanem Isti szülinapja. Este egész család lefürödve, indul kocsmázni...Andit vártuk a buszmegállóban aztán Mici megmutatta neki, hol a kocsma, simán utcahosszal magamögött hagyva minket be is motorozott. Szerencsére az ünnepelt, a kapuban várta. Esti zajos kocsmahangulat nem annyira jött be, vagy lehet hogy a kerthelység csöndje nem? Minden esetre bent valami nyugdílyas bagázs ünnepelt, harmónika szó, ami kell. Mici persze egyből bent szeretett volna lenni, megvártam míg megdögönyözi a csaposlány, aztán elmondtam neki, hogy tulajdonképpen azért ülünk kint, hogy ne szívja abagófüstöt, úgyhogy jobb lenne ha csatlakozna hozzánk, de nem akart. Kérdeztem fáradt-e (kb 9 órakor) Mikor már láttam, hogy de igen az. Ne veszekedjünk itt, ha fáradt vagy megisszuk az italunkat, és megyünk haza. Jó? A 3 dl almalevét kb két perc alatt lenyomta, és indulhatunk haza...Na ennyit a pohár sörömről. Legalább koccintottam Istivel, és Koppány is átadta az ajándékát, egy pici repülőt. Khm, nem tudom tologatta-e Isti az éccaka folyamán. :)

Itthon kb a fogmosás után ágybadöltük, és szunya. Minek örömére, (na meg a 3 dl almalé) hajnal fél 4 kor már ébren vártuk apát, és jól együtt reggeliztünk. Igaz azóta már a fiúk alszanak...csak egy anya van talpon...de meddig?

Szülinapi videó

Egy nap Emesével, már maga buli, hát még egy Iron Bert ajándékba! :)

Eme igazi vidéki lyány lett! Koppány is nagyon élvezte a csirkék kergetését az udvarban. A két " kiskacsájuk" -ablakmosó, és szivacs- pedig lassan vágósúlyra gyarapszik.

Az esti fürdésnél bemutattak még némi "szinkronúszást" is a kádban. Tök jó, hogy simán leutánozza a csajost, és eszébe se jut közben, hogy ó vizes lett a hajam bömbölni kéne. :) Rutinból vittünk pizsit, kb a Maglód táblánál már aludt, hosszú volt ez a nap. De máris várja a következő találkozást. Gondolom holnap mást sem hallok majd, csak hogy mikor megyünk megint Emeséhez?

Kb a lenti szemtelen beszólása óta figyelem, hogy változott mostanában a szövegelés. Valahogy más. Logikusan gondolkodott eddig is, de most valahogy jobban kijön abból amit mond. Például délelőtt lent voltak a játszón apával meg dédivel. Koppány a homokózóban éppen kakaót készített az apjának, ő "elvette, és megitta" Mire a dédi kért belőlle. Koppány erre közölte, NEEM! Apa csak igya meg azt, mert abba cukrot tett, majd a dédinek készít másikat amiben nincs cukor, mert a mama ugye nem ihat cukrosat.

Hát ilyen körmondatokban fogalmaz, és logikusan. Szuper!

Ja és a szemtelenkedés is fejlődik. Tegnap jött az Adrien, kiszólok neki: Gyere már banya! Erre Mici simán megismétli: Gyere már banya!

Talán felül kéne bírálnom a mondataimat. :)

Hazaértek Mariannék Mexikóból. Tegnap a Margitszigeten lomoltunk egész délután. Mici mint igazi nagy fiú vigyázott Angelára. Kicsit ugyan katonatiszt stílusban osztotta az ész, hogy ne egyen száraz falevelet, elvette a kezéből. Nagyon felelőségteljes munka volt ez számára, hogy a pokróctól három méterre elmászott kicsire felügyelt.

Nagy küzdelem ez a hajvágás. Kb kéthete haladgatok vele itt egy kicsit, ott egy kicsit ELÉG. Már egy ollót is vettem külön erre a célra. Mici borzasztóan sajnálta, mikor az olló panaszkodott, hogy már elbújdosik, mert totál munkanélküli lett. Hiába várt a megfelelő alkalomra csak nem vághatja le  Koppány haját csinosra. Komolyan legörbült a szája, és úgy vígasztalta az ollót, hogy na majd lessz munkád, ne szomorkodj.(Én marha szegény gyerek.)

Közben Ildikónénivel is tárgyalásokfolytak, hogy majd ő akkor levágja ha nekünk nem engedi. Állítólag kész. Én kimenőn voltam ma, kíváncsian várom a reggelt, milyen a csini frizkója a kis szexicsokinknak.

Sok halandzsa szöveget felszed a bölcsiben. Van egy játéka, mikor a hablatyolásra mondom, hogy én ezt nem értem, szétnéz a szobában és kérdez. Lámpa, ezt érted? Ablak ezt érted? Vég nélkül sorolja a szavakat. Most a fregolival küzd ezt elég nehéz kimondani, néha már majdnem sikerül is. :)

Valamikor meglep, nagyon választékosan tud beszélni. Múltkor a kis szerszámaival szerelgetett, és azt taglalta, hogyan törik meg a fény a csavarhúzóján.

Az utcán pedig közölte, hogy a kislánynak milyen szuperszónikus motorja van. :)

Persze a bazmegolás még mindíg nem maradt el, hiába, amit egyszer megtanul....

Már ezt énekeljük neki, mire a válasz persze egy határozott durcás NEEEM! Én leszek az első!

Ami persze általában normális, hogy a gyerek fürdik először, de néha vannak más esetek. Mikor nem győzöm kivárni, hogy negyven percig vetkőzik, aztán még leül a bilire, és persze akkor vissza adok rá egy inget, hogy ne fagyjon kockára, azalatt a röpke húsz perc alatt, míg ott elmélkedik, az élet nagy dolgairól.

Na meg ha mondjuk pont hulla fáradt vagyok, és nincs hangulatom se összepakolni amit fürdés előtt két percel szétrámolt, se megvárni míg ő szedegeti össze. Íme:

Itt még nagyon tetszett neki, hogy halomba rakta a játékokat, de mikor már az elpakolásra került a sor, bevágta a durcát. Khm, hát én is. Fogtam magam, és belibbentem előtte a kádba. Na lett abból csetepaté-haj-jaj. Végül megbántam, hogy tolakodni mertem, de addigra már mindegy volt.

Ennek már vagy egy hónapja, azóta már egyszer előfordult, hogy előre engedett. De a lényeg az mindíg az: én vagyok az első! Anya a második, apa az utolsó... vagy fordítva a vége nem számít, csak az első. (mikor én voltam az, mikor kijött apa, közölte vele: mi voltunk az elsők anyával, és te az utolsó...)

Minden nemű csörös itatókkal is leszámoltunk. Kérdezgettem a májusi babásokat, hogy ki iszik még így, mire kiderült, hogy még sokan. De éltem a merész ötlettel, hogy egyszerüen eltettem a csőröst, és kész. A kakaós tovább élt kb egy héttel a teásnál. De már a reggeli kakaót is bögréből hörpöli. Igaz így bedobja egy perc alatt, de majd csak megtanul beosztani.

Apa, anya, Koppány. Mindenki csizmában van. Anyának hajat rajzolt, magát pedig narancssárgára, természetesen csizmában. (senkinek sincs csizmája amúgy...) Mikor nem tudott narancssárgával szemet rajzolni magának sírva fakadt, hogy neki nincs szeme, szóval a két kék pöttyöt én rajzoltam be, bár nem igazán vígasztalódott meg ettől.

Hajmosás, három hetente egy nagy üvöltés keretében. DE! Mici elhatározta, hogy ő nagyon bátor lesz, és nem fog sírni. És úgy is volt, egyetlen hüppenés nélkül szépen megmostam a haját vasárnap. Igaz előtte a hajszárító szólt neki, hogy szívesen megszárítja a haját, ha meg lesz mosva. (ezek a beszélő tárgyak tudnak valamit!) :) Mikor én szárítom a hajam azt nagyon élvezi. Rohangál be a kisszobába, és halandzsa nyelven kajabál a hajszárítónak, mikor lekapcsolom, hogy halljam mit mond, akkor kirohan. Aztán megint vissza és kiabál. :) A porszívózást is élvezi hasonló hangoskodási lehetőségek miatt. Gondoltam egy próbát megér, ha a hajszárító beszél vele. Most erőt gyűjt a hajvágáshoz....

Megtáltosodott, vagy a jó ég tudja, lehet hogy rájött, hogy így kap levegőt. Mert hogy az orrfújást elfelejtette, és esélytelennek látszik újra tudni. Viszont az orrszívótól röpke két hete még üvöltött, mint az a bizonyos fábaszorult. Most meg azt mondom menj szippantsd ki az orrod, szépen megy a porszívóhoz bekapcsolja és:

Mikor végzett kikapcsolja. Na jó elmosni már nekem kell (felháborító!) Leht hogy hozzájárult a sikerhez, hogy ez az orszívó tud ám beszélni, és megköszönte hogy hagyta kiszippantani az orrát. :))))

Juhéé ez is elérkezett, nem kell már kuporogni mellette a kiságyon. Egyszercsak gondoltam egy nagyot, (miután épp vergődve alszom el-esténk volt) és mondtam neki, hogy én biza bemegyek a saját helyemre. Mire ő oké anya menj, és majdhogynem, még lökött is egyet rajtam. Na mindegy, elsőre még a szobában maradtam mellette, de két nap mulva már vidáman császkáltunk fel-alá apával, míg ő az álommanóival kűzd, akik persze győznek. :)))

Jelmezbál volt a bölcsiben, Adél Piroskának öltözött. Gondoltam időszerű lesz elmesélni nagyvonalakban a történetet, mégiscsak hagy tudja már ki az a Piroska. Ezért fürdés közben darálom, Piroska rohangál  a kis kosárkában a kaláccsal, és a borocskával az erdőben...majd a gonosz farkas megette a nagymamát, és Piroskát is. END. Mire Mici: És a kalácsot nem ette meg? -No látod milyen buta ez a farkas!

A farsang nagyon tetszett neki, elöször halacska akart lenni, aztán James melett döntött végül. Szét bugizták az arcukat, hulla fáradt volt estére. Még lassúzott is a csajokkal.