Már ezt énekeljük neki, mire a válasz persze egy határozott durcás NEEEM! Én leszek az első!
Ami persze általában normális, hogy a gyerek fürdik először, de néha vannak más esetek. Mikor nem győzöm kivárni, hogy negyven percig vetkőzik, aztán még leül a bilire, és persze akkor vissza adok rá egy inget, hogy ne fagyjon kockára, azalatt a röpke húsz perc alatt, míg ott elmélkedik, az élet nagy dolgairól.
Na meg ha mondjuk pont hulla fáradt vagyok, és nincs hangulatom se összepakolni amit fürdés előtt két percel szétrámolt, se megvárni míg ő szedegeti össze. Íme:.jpg)
Itt még nagyon tetszett neki, hogy halomba rakta a játékokat, de mikor már az elpakolásra került a sor, bevágta a durcát. Khm, hát én is. Fogtam magam, és belibbentem előtte a kádba. Na lett abból csetepaté-haj-jaj. Végül megbántam, hogy tolakodni mertem, de addigra már mindegy volt.
Ennek már vagy egy hónapja, azóta már egyszer előfordult, hogy előre engedett. De a lényeg az mindíg az: én vagyok az első! Anya a második, apa az utolsó... vagy fordítva a vége nem számít, csak az első. (mikor én voltam az, mikor kijött apa, közölte vele: mi voltunk az elsők anyával, és te az utolsó...)
