Amilyen nagy öröm volt, mikor meglátta, és együtt összeszereltük. Pont olyan keveset aludt benne azóta éjszakánként. Viszont annál többet a fejünkön...Ezt kicsit a taknyosság számlájára is írtam, de leginkább szeret velünk aludni. Apa meg csak simán aludni szeretne már. Reggel négy tájt kiköltözött a kanapéra. Elővettem Micit, hogy tárgyaljunk erről.

Több megoldás szóba került:

Koppány kint alszik a helyén.

Koppány nem alszik kint az ágyában.

Eladjuk az ágyat.

Anya és apa ágyát is eladjuk.

Anya, és apa a földön alszik, Koppány pedig a kiságyában.

A zöld lámpát kicseréljük pirosra.

A kiságyra felrajzoljuk a vitorláshajót.

Ez utóbbi bejött, egy kis fecnire hamar rajzoltam egy vitorlást, kiszineztük, felragasztottam celuxal, és Mici vígan bemászott a SAJÁT ágyába. Kicsit meséltem még neki egy kisfiúról akinek volt egy kék ágya, és egy kialvatlan morcos apukája, majd elküldött a saját ágyamba. Hallottam, még fészkelődni 10-15 percig. És csodák csodája fél nyolckor az én fiam, horpaszta a helyén!

Gondolom azért ez még nem a kánaán, és lessz ez még így se, de elsőre nem rossz!

Fojt. köv:

11 felé felébredt, és bevonult az apja mellé, ám én zord anya vissza vittem a helyére. Majd vállalva a nyaktörést, és fagydogálást mellé feküdtem, de cseppet sem volt álmos, úgyhogy én előbb aludtam a földön, mint ő az ágyában. Egy óra múlva iszonyat zsibbadásra ébredtem. De ezek után reggelig aludt a helyén. Juhéé! Kitartás nekem! Jó lesz, csak gyakorolni kell!