Tegnap délután átjöttek kicsit angolozni Hajniék. Valamiért Mici nagyon szenyó tud lenni Hangával. Vágtak ki papírból, fecniket, elvette tőle, Hanga persze visitott, és Koppány is, hogy nem adja vissza. Pedig hát ő dolgozott vele. Mondjuk ez már fél hét tájban volt, lehet hogy elfáradtak mindketten. De ilyet még nem láttam, halálos vérre menő vita volt a papírfecnikért. Komolyan, csak ültem, és néztem milyen elszántság van mindkét kicsi arcán. Ilyenkor persze esélytelen vagyok elmagyarázni, hogy az a papírfecni kb két perc mulva a kukában landol, és értéktelen. Számukra akkor és ott nem az!
Megpróbáltam. Kérdeztem mit fog csinálni a fecnivel, ha már megszerezte, első reakció, hogy nem adom vissza! Elteszem, én ilyen vagyok, írígy ! Na ezt vajha honann veszi? Remélem nem én mondtam.
Különben az angol egész jól frissül az agyában, ha ilyen sürűn talizunk. Csak ne lenne ilyen kis ellenséges. Néha meg tök jól eljátszanak. Érdekes.
