Hogy-hogy nem, eltűnt egy zöld kréta. Kb húsz másodperc alatt. Mici az étkezőben rajzolgatott, apa egy memóriakártyát próbált bevarázsolni a gépbe. Én segítettem tartani, megdöntögetni, mikor megjelent Mici a kezében a törött krétával, és az üres műanyag tokkal. Rettegtem, hogy azonnal szétkeni a szőnyegen. Mondtam neki vigye vissza az étkezőbe. De közben koncentrálnom kellett a feladatra, és elfordultam. Következő kép: a gyerek ugyanott ül a szőnyegen, a kréta sehol. Kérdem hova tettedÍ? Eldugtam. Oké de hova? Soha sem tudjuk meg...
Akkor kidobhatod a tokját is, mert így használhatatlan. Apa látta is, hogy bedobta a kukába, míg én felforgattam azt a fél négyzetmétert ahol a kréta lehetne, még a szájába is benéztünk, bár nem jellemző, hogy megenne dolgokat. Később még a kukába is betúrtam, hátha volt olyan gyors, és megjárta a konyhát azalatt a félperc alatt, majd visszült a szőnyegre. Nos, nem hogy a kréta, de a tokja sem volt ott. Varázsló ez a gyerek, vagy valami időcsapdába kerültünk.
Kiváncsi vagyok honann fog elő kerülni. Gyanítom soha sehonann.
