Azt már tudjuk, hogy szuper futó Koppány. Úgy szalad mint a csík. Múlt hétvégén előugrott a focista hajlam is belőle. Persze nem árt ehez egy kert, ami Vásárhelyen ez adott. Egy kósza gondolat volt, hogy dobjuk be a labdát is a csomagtartóba, mert amúgy nem nagyon érdekelte eddig.
Láthatóan ballal rúg, de hogy nem borul fel, mikor a kezeit így hátra veti. Nem is értem. :)
Végig focizta a napot. A Petivel, apával, velem. Este kilenc tájban már csak a Nyanyi volt kapható, még egy kis éccakai meccsre. :)
Dédinek, és Rózsika néninek, már csak dobálta a lasztit.
Másnap még Lajos bácsit is megtornáztatta. Ott mondjuk az volt a foci lényege, hogy eltalálja a kerítést, ahol harminc csirke volt bezárva, és olyankor őrült kotkodácsolásba fogtak. Ekkor lehetett rájuk ripakodni, hogy csend legyen már tyúkok!!!
Nagyon várta már egész héten, hogy mikor utazunk a Nyanyihoz. Jól is éreztük magunkat. Sütögettünk a kertben,
Koppány élvezte hogy hordhatta a fát. Másnap a bográcsolásnál már nem is kézben hozta, hanem biciklivel szállította:
Át mentünk a szomszédba venni egy guriga sajtot, erre pont akkor született egy kis boci. Elnézegette egy darabig, de több figyelemre méltatta a kertben a két trakrort. :)
Megígértük, hogy ősszel elmegyünk újra. Mondjuk az az alantas tervünk, hogy beugrunk a SZIN-re apával, míg Koppány a Dédivel, meg a Nyanyiékkal jól elvan. :)))
Ma visszakaptam a fülön csípést Micitől Múltkor úgy méregbe gurultam, hogy elkaptam a fülcimpáját. Nos másolja a viselkedés formát Most ő volt dühös, mert "kiabáltam" (szigorkodtam csak más hangnemben) tegnap már elmondtam neki, hogy nem szaladhat olyan messzire ahol nem látom. Na persze a szöszi kiccsaj barátosnéval simán elszaladtak, másfél utcányira. (Ez az állandó verseny szellem...) Így kezdte, én nem vagyok vesztes! Összeráncolt szemöldök...Szóval már megvolt az alap hangulata. Mikor utól értem kénytelen voltam szigorkodni, de erre már úgy bepöccent, hogy közölte, hogy ő olyan mérges, hogy megcsípi a fülemet. És megtette! (kicsit kuncogtam magamban, olyan mérges tud lenni, borzasztó!) És elmondja apának, hogy én már nem is vagyok a barátja. Itthon olyan szöveget engedett el, kár, hogy nem tudtuk megjegyezni, de a lényege az volt, hogy anya megérdemelt büntetése, hogy nem engedjük beülni az autóba, és nem is jöhet velünk....
Dédinek adja a könyvet, hogy olvasson neki. (Sam tűzoltós, a mama a rengeteg idegen névbe azonnal belezavarodott...) persze mentegetőzött, hogy rossz már a szeme, nem is látja, de azért olvasta kitartóan. Egyszer csak Koppány megszólal:
-Kicserélem a szemedet anyáéra! És megkaptam a könyvet, hogy olvassam én tovább.
Komoly akváriuma van Koppánynak. Kettő mosószeres kupak. Egy zöld, és egy piros. A zöldben lakik a mama hal. A pirosban az elképzelt porontyai, ha már elég nagyok hozzá. Ugyanis csak ha egy hetesek, akkor kerülhetnek át a pirosba. Napi rendszerességgel cseréli a vizüket minden fürdésnél.
Minap a lufigyár udvarán megláttam egy halacskás flittert fetrengeni a földön. Egyből jött az isteni szikra, hogy olyanom van otthon, majd teszek a piros kupakba, hagy legyenek valóban kishalak. Na de természetesen nem találtam meg a sok kacat közt. Koppány pedig már várta az előre beharangozott meglepetést. Szerencsére találtam más alkalmas dolgot a kincses szekrényemben. Hamar kivágtam színes dekor gumiból négy kis halacskát. Berejtettem a kupakba. Volt nagy öröm. Úsztatta őket, a mama vigyázott mindre. A piros halacska lett a legkisebb. Tegnap mikor újjabb mosószeres flaska ürült, a kupakját nem dobhattam ki. Így a kicsi piros hal, még egy szinttel lejjebb került, a halbölcsibe.Ez a legbiztonságosabb, itt a cápa se tudja bántani. Ugyanis fölötte lekik a három nagyobb kishal, a haloviban, és fölöttük hal mama.
Reggel megy a jimjam-en, míg én készülődök Mici ezt nézi. Nagyon aranyos kis történetek.
Thomas már kifutott, az autók lepipálták. Mondom is este neki, hogy már egyáltalán nem is játszol a vonatokkal. Mire a válasz: Nem adhatod el őket! :S (nem is akartam)
Most Roary a kedvenc. Már kivülről fujja a nótáját, sőt megtanította az oviban is még az óvónéniknek is...blablabla
Az egész Kvekivel kezdődött. Kvekinek az óriás plüs békát nevezte el, amit elsőre leméhecskézett, ugyanis fekete-sárga csíkos. Meg akartuk tudni milyen brekusz is volt az ihlet adó. (Karácsony előtt egy vagon plüss állatot gyártottunk a melóhelyen, miután a fönök kicsit kígyó-béka mániás, nem a tipikus micimaci figurák lettek.) :) Szóval Kveki ságagyűrűs fakúszó béka. De ha már ezt megnéztük, átlapoztuk azt a pár oldal békát a könyvben, mindnek fel kellett olvasnom a nevét. Volt egy nagyon fura nagylábú is.
Pár nap múlva a kádban fürdés közben:
-Anya emlékszel arra a fura lábú békára?
Na honann kellene...gondol...gondol...
-Hát tudod olyan nagy lába van, az ÁT béka!
-Átbéka? Valami ági béka? á nem az hülyeség...álbéka?
-Neeem. ÁT béka.
No én ki a fürdőből, könyv elővesz, béka néz: góliÁT béka. :)
Kvekit csak azért vettem elő, hogy párnának használhassam, mikor este Koppány mellé telepszem, míg elalszik. Hát rábasztam a sompolygásra, majdnem kiütötte Makrélát a nyeregből. Úgyhogy most így alszunk 130 centin: Szisz a kígyó, Makréla cica, Kveki, Koppány, és én...Hajnalban pedig cipeli át hozzánk az egész farmot, közben morog: de dög nehéz vagy Kveki...
Nem tudom, honnan, ez a kígyó-béka imádat. (Kígyó védő leszek ha felnövök...) Ma azt mondta minden zöld állatot szeret. Éppen krokodilok voltak a tv-ben. A piacon meg a húsvéti nyuszik helyet az ékszer teknősöket bámulta, 3x mentünk vissza megnézni őket a kisállatoshoz. Szerintem a dédit nem kápráztatja el ezzel :) Minden arcfestéses bulin kígyót festet magára.
14 a legtöbb, a minden. Több még a százvanezernél is.
Hol akadt el a matekkal nem tudom. vagyis igen 14-nél. Minap előástuk a tanulmányokat, nézi a pöttyöket, illetve nézné, de átírtam számjegyekre. Persze nem százig...az túl sok idő lett volna, megálltam 11 nél. Bár már egy régebbi számjegyes vetítésnél 15-ig jutottunk. Ki érti ezt.
Ő lett a kedvenc most, na meg sziszi a kígyó. Tökre örülök, mert én varrtam mindkettőt neki.Makrélát nagyon hurcolássza, vele alszik, külön takarót cipel hozzá, ha átjön reggel a mi ágyunkban. Aztán néha kismacskája lesz Makrélának, a pocakjában van...meg minden féle történik vele. No elég viharvert már szegény, a nyakánál kicsit elkonyul, mert ott fogja általában. A bajsza meg szuper kackiás, lehet hogy renoválásra szorul majd ez a cica?!
Vagy ez már nem is az, minden esetre jókat derülök, de egyre többször meglepődöm, hogy milyen választékosan fejezi ki magát.
Nem is győzöm megjegyezni. Este kitalálta, hogy dédinél alszik, de már majdnem nyolc órakkor. Miután már nagyon görbült a szája, azt ajánlottam hívja fel a dédit, és kérdezze meg őt, hogy alhat-e nálla.
A dédi azt mondta neki, átjön, és megbeszélik. De ha itt alszol, nem fogsz rugdosni ugye?
Megteszek mindent amit tudok.-volt a válasz :)
Ma a turiban meg beszélgetett az eladó lánnyal, valami játék összerakásán ügyködött. Aztán oda jött hozzám és ezt mondta:
Az áruló néni, azt mondta hiányzik néhány alkatrész, azért nem tudom megszerelni a repülőt.
Végül persze össze szereltük, csak a propellerje, meg a kerekei hiányoztak. De már tejes kupakból szereltünk rá kereket is.
Tartottam ettől, hogy egyszer így hívnak az oviból, vagy épp a hátam mögött fél méterre történik meg vele, esetleg az orrom előtt. Kivédhetetlen, bár Koppány nem egy szeleburdi fajta, sejtem, hogy nem ez volt az utolsó ilyen baleset. 11 után hívtak az oviból, anyuka, Koppány nagyot esett az udvaron, el kéne vinni orvoshoz. Na egyből idegbajt kaptam, már félig át is vettem a ruhám, telefonnal a kezemben. Zolit hívogattam, de tanfolyamon ült kikapcsolva. Mondtam egy óra kb míg oda érek. Visszahív két perc múlva, hogy az sok, mentőt hívnak. (na nekem meg sokk) Itu sántikál le az emeletről, Zita nyugtat, hogy a gyerek nem láthatja, hogy be vagy fosva. Ez igaz. Itu pattan autóval elhoz. Közben hívnak az oviból, TB kártya szám? Ha tudnám, se jutna eszembe. Zolit csörgetem, üzenek. Megint hívnak a Bethesdába viszi a mentő. Hazarohantunk a Tb kártyáért. Felkaptam gyorsan Makrélát.
Belépve bután érdeklődök az információs pultnál, az óvó néni kiszúr. Koppány egy hordágyon fekszik, a szája iszonyat feldagadva, az arca sebes, homlokán pukli, csupa vér, a ruhája meg hányás. Halálosan nyugodt. A kezében egy felfújt gumikesztyűt szorongat. Szia anya elestem. Kis mentőautóval hoztak, nem is állt meg sehol, és szirénázott. Álmoskás. Megmutatjuk neki, hogy Itu fején is nagy pukli van. Beszélgetünk vele. Óvó néni nem igazán tudja mi történt. Vissza is siet az oviba. Koppány azt mondja Barnabással ütközött, tolattak mint Cimbi. Végre betolják a rendelőbe megvizsgálják, a doki kiszed néhány fűszálat a fogai közül, kicsit sír mikor lekenik fertőtlenítővel a száját. Nem szakadt fel, nem kell varrni. Megröntgenezik a fejét. Oda nem mehettünk be. Vissza tolták a folyosóra várunk, újabb doki megnézi a röntgen képet: van egy kis orrsövény ferdülése a fiatal embernek. Amúgy nem repedt, semmi gáz. Két napig megfigyeljük.
Feltolták az osztályra, megyek vele, kb eddig volt sokkban, innentől már nem volt olyan közreműködő. Kapott pizsit beinvitáltak egy fürdőszobába, öltöztessem át, mosdassam le. A rozsdás fém lavór nem tűnt túl bizalomgerjesztőnek. Nem is akarta levenni a ruháját. Végül letörölgettem kicsit az arcát, és átöltöztettem. Egy rácsos ágyat kapott. Tiltakozni akartam, hogy de ő már nagy, végül nem is kicsi az az ágy, így nem tettem és milyen jó!!!*
No akkor jöttek vérnyomást mérni. Félórás közelharc. Ezt a berregőset neeem! Már az egyik nővérke elment matricát szerezni, megígérték, hogy majd ő nyomhatja a gombot. Nem nyomom a gombot! Akkor anya ölébe ülj, és úgy. De úgy sem… Három kísérletből valahogy csak megmérték. Akkor jött a válassz matricát! Négy állatkásból. hahaha Én fiú vagyok! Nekem autós matricát hozz!
A tortúra után, elcsendesedett, simogattam a kis buksiját, és elaludt.
No most sikerült normálisan megírni apának, hogy mik is voltak az előző zagyva sms-ek. Írtam a kis listát, hogy mit hozzon be, enni-enni-enni. A regeli szendvicsem óta éhkoppon, egy nyavalyás kv automatát találtam csak a kórházban. Hozott könyveket füzetet ceruzát Cimbit…
Mikorra kialudta magát és újra jöttek vérnyomást mérni, már magától adta a karját. Azért még hevesen tiltakozott, hogy ő nem tölt ott egy éjszakát sem. De este mikor már az összes mesét elolvastam, elnyomta az álom. Délután itatni kellet, mármint ivott ő magától is. A harmadik bögre tea persze visszaköszönt. Előtte panaszkodott, hogy fáj a szája belülről, kértem fájdalom csillapítót, epres szirup, de nem volt rózsaszín, úgyhogy nem akarta azt se megenni. Teába kevertem, megitta, de gondolom a nagyja ki is jött utána. így viszont szupi eper illatban alhattam, mert a feltörlés után is maradhatott belőle a padlón.
Úgy fél 11 felé kaptam én is kemping ágyat, *Mert az a rácsos ágyakhoz jár! Majd le fagytam, egy kis nyomi türcsi volt nálam azzal takaróztam. Közben hatszázszor felkeltettek, vizit, viszik a másik kissrácot a műtőbe…Nem is tudtam, hogy a kéztörés műtéssel jár. Igaz nekem sose tört el, vagy csak elaltatják őket, míg helyre teszik? Na nem tudom.
Reggel már éhes volt Mici (Koppány vagyok, nem Mici!) Apa még hozott be ezt-azt, ettünk, ittunk. Láthatóan jobban volt már. Később jött egy doki néni, kövesd az ujjam, fütyülj, tedd csukott szemmel a térdesre a talpad, szorítsd meg az ujjam…stb. Elmeséled mi történt?
Elestem az oviban, de a szőnyegen, és nem is ütöttem meg magam….
Végül délután haza is engedtek, de kedden mehetünk be a papírjáért, és most itthon próbálunk nem rohangálni-->bámuljuk a TV-t és legózunk.
Az első képen még elég friss a sérülés.
A második képen Makrélával alszik.
A harmadik képet ő készítette: Anya, ilyen a versenyautók zászlója a verdákban!
Szombat délután, na jó este, éppen megettük a kis tortillánkat, mikor Koppány kitalálta, hogy a legjobb lesz, ha lemegyünk a kocsmába. Még azt is felajánlotta, hogy ihatunk egy-egy sört apával. Mondjuk a csípős kosztra jól esett. :)
Ő pedig eltökélte, hogy biliárdozni fogunk. Na persze hogy tele volt a biliárd, de még a bowling rész is. Bár elég kitartóan célozgatott az ott játszóknak, hogy ugye mindjárt abba hagyják! De nem.
Persze nem véletlen szeret oda járni, Erzsike csöppet kényezteti, hatalmas puszikat kap. Na és mindenhová bejáratos, a konyhától a pultig. Aztán nem tudom, ha majd tizenhatévesen jár be így kiszolgálni magát, mit szólnak hozzá. :)
Ma kihagyta az alvást a gyermek, ennek okán egész délután Traktor Tomot bámul. tuti az agyam már ketté áll tőle. Délelőtt a kis barátjánál Gergőnél voltunk, hogy apa tudjon tanulni nyugton. hazafelé mivel gyönyörűen sütött a nap, gondoltuk sétálunk kicsit. Aham. Csak Koppány közben eltervezte, hogy ő bringázik. Ám bringa nem volt nálunk, csak egy babakocsi napernyő fityegett a csomagtartóban. Beérte volna azzal, de idióta szülők, nem akartuk, hogy atom hülyének nézzenek, hogy február közepén napernyővel sétálunk. No így aztán mire mentünk egy háztömbnyit, már az egész utca szerintem szívesebben látta volna a törpöt napernyő alatt vigyorogni, mint így torkaszakadtából üvölteni, hogy deeee a napernyőt, majd én kiszedem a ragasztóból! (mert azt mondtam, ráborult a ragasztó, és azért nem lehet kiszedni a csomagtartóból. )
Nagy kaland volt, hogy végre megismerhette Gergő játékait. Mindenkinek elújságolta, hogy voltam a Gergőbarátomnál.
Történt, hogy a szomszéd új lejátszót vett. Ami nem játszotta le a lemezeit. Ideadta, hogy nézzük meg mi van vele. Vesztünkre nem csak apa látta, hanem Koppány is kiszúrta. Azóta ez az egy nyomi eperke megy...kicsit habos, rózsaszín, és csajosan édes. Blőőő
Később apa átment a szomszédhoz, és beállította a lejátszót, ami természetesen így már simán játsza a lemezeit.
És elkészítettem a Verdák LIGHT változatát, csak Micinek, Pistabá nélkül. Mintegy három perc sötét jelenet kitörlésével, ééés máris nem félelmetes. Hát igen, ez egy szörnyeteg:
Mostanság ezt hallgatja. Nagyon szereti. És a CD játszót kezelni is, na meg az összes távirányítókat...csak hallkít hangosít, pill állít, ja meg talált egy gombot amivel valahogy fekete fehérré teszi a TV-t Szuper. Van új fényképezőnk, úgyhogy még bátrabban hagyjuk az eddigit hagy kattingason vele, és nagyon élvezi. Majd kisebb képekre állítom. Bár egész jókat tud már fotózni!