Az egész Kvekivel kezdődött. Kvekinek az óriás plüs békát nevezte el, amit elsőre leméhecskézett, ugyanis fekete-sárga csíkos. Meg akartuk tudni milyen brekusz is volt az ihlet adó. (Karácsony előtt egy vagon plüss állatot gyártottunk a melóhelyen, miután a fönök kicsit kígyó-béka mániás, nem a tipikus micimaci figurák lettek.) :) Szóval Kveki ságagyűrűs fakúszó béka. De ha már ezt megnéztük, átlapoztuk azt a pár oldal békát a könyvben, mindnek fel kellett olvasnom a nevét. Volt egy nagyon fura nagylábú is.
Pár nap múlva a kádban fürdés közben:
-Anya emlékszel arra a fura lábú békára?
Na honann kellene...gondol...gondol...
-Hát tudod olyan nagy lába van, az ÁT béka!
-Átbéka? Valami ági béka? á nem az hülyeség...álbéka?
-Neeem. ÁT béka.
No én ki a fürdőből, könyv elővesz, béka néz: góliÁT béka. :)
Kvekit csak azért vettem elő, hogy párnának használhassam, mikor este Koppány mellé telepszem, míg elalszik. Hát rábasztam a sompolygásra, majdnem kiütötte Makrélát a nyeregből. Úgyhogy most így alszunk 130 centin: Szisz a kígyó, Makréla cica, Kveki, Koppány, és én...Hajnalban pedig cipeli át hozzánk az egész farmot, közben morog: de dög nehéz vagy Kveki...
.jpg)
Nem tudom, honnan, ez a kígyó-béka imádat. (Kígyó védő leszek ha felnövök...) Ma azt mondta minden zöld állatot szeret. Éppen krokodilok voltak a tv-ben. A piacon meg a húsvéti nyuszik helyet az ékszer teknősöket bámulta, 3x mentünk vissza megnézni őket a kisállatoshoz. Szerintem a dédit nem kápráztatja el ezzel :) Minden arcfestéses bulin kígyót festet magára.
