Tartottam ettől, hogy egyszer így hívnak az oviból, vagy épp a hátam mögött fél méterre történik meg vele, esetleg az orrom előtt. Kivédhetetlen, bár Koppány nem egy szeleburdi fajta, sejtem, hogy nem ez volt az utolsó ilyen baleset. 11 után hívtak az oviból, anyuka, Koppány nagyot esett az udvaron, el kéne vinni orvoshoz. Na egyből idegbajt kaptam, már félig át is vettem a ruhám, telefonnal a kezemben. Zolit hívogattam, de tanfolyamon ült kikapcsolva. Mondtam egy óra kb míg oda érek. Visszahív két perc múlva, hogy az sok, mentőt hívnak. (na nekem meg sokk) Itu sántikál le az emeletről, Zita nyugtat, hogy a gyerek nem láthatja, hogy be vagy fosva. Ez igaz. Itu pattan autóval elhoz. Közben hívnak az oviból, TB kártya szám? Ha tudnám, se jutna eszembe. Zolit csörgetem, üzenek. Megint hívnak a Bethesdába viszi a mentő. Hazarohantunk a Tb kártyáért. Felkaptam gyorsan Makrélát.
Belépve bután érdeklődök az információs pultnál, az óvó néni kiszúr. Koppány egy hordágyon fekszik, a szája iszonyat feldagadva, az arca sebes, homlokán pukli, csupa vér, a ruhája meg hányás. Halálosan nyugodt. A kezében egy felfújt gumikesztyűt szorongat. Szia anya elestem. Kis mentőautóval hoztak, nem is állt meg sehol, és szirénázott. Álmoskás. Megmutatjuk neki, hogy Itu fején is nagy pukli van. Beszélgetünk vele. Óvó néni nem igazán tudja mi történt. Vissza is siet az oviba. Koppány azt mondja Barnabással ütközött, tolattak mint Cimbi. Végre betolják a rendelőbe megvizsgálják, a doki kiszed néhány fűszálat a fogai közül, kicsit sír mikor lekenik fertőtlenítővel a száját. Nem szakadt fel, nem kell varrni. Megröntgenezik a fejét. Oda nem mehettünk be. Vissza tolták a folyosóra várunk, újabb doki megnézi a röntgen képet: van egy kis orrsövény ferdülése a fiatal embernek. Amúgy nem repedt, semmi gáz. Két napig megfigyeljük.
Feltolták az osztályra, megyek vele, kb eddig volt sokkban, innentől már nem volt olyan közreműködő. Kapott pizsit beinvitáltak egy fürdőszobába, öltöztessem át, mosdassam le. A rozsdás fém lavór nem tűnt túl bizalomgerjesztőnek. Nem is akarta levenni a ruháját. Végül letörölgettem kicsit az arcát, és átöltöztettem. Egy rácsos ágyat kapott. Tiltakozni akartam, hogy de ő már nagy, végül nem is kicsi az az ágy, így nem tettem és milyen jó!!!*
No akkor jöttek vérnyomást mérni. Félórás közelharc. Ezt a berregőset neeem! Már az egyik nővérke elment matricát szerezni, megígérték, hogy majd ő nyomhatja a gombot. Nem nyomom a gombot! Akkor anya ölébe ülj, és úgy. De úgy sem… Három kísérletből valahogy csak megmérték. Akkor jött a válassz matricát! Négy állatkásból. hahaha Én fiú vagyok! Nekem autós matricát hozz!
A tortúra után, elcsendesedett, simogattam a kis buksiját, és elaludt.
No most sikerült normálisan megírni apának, hogy mik is voltak az előző zagyva sms-ek. Írtam a kis listát, hogy mit hozzon be, enni-enni-enni. A regeli szendvicsem óta éhkoppon, egy nyavalyás kv automatát találtam csak a kórházban. Hozott könyveket füzetet ceruzát Cimbit…
Mikorra kialudta magát és újra jöttek vérnyomást mérni, már magától adta a karját. Azért még hevesen tiltakozott, hogy ő nem tölt ott egy éjszakát sem. De este mikor már az összes mesét elolvastam, elnyomta az álom. Délután itatni kellet, mármint ivott ő magától is. A harmadik bögre tea persze visszaköszönt. Előtte panaszkodott, hogy fáj a szája belülről, kértem fájdalom csillapítót, epres szirup, de nem volt rózsaszín, úgyhogy nem akarta azt se megenni. Teába kevertem, megitta, de gondolom a nagyja ki is jött utána. így viszont szupi eper illatban alhattam, mert a feltörlés után is maradhatott belőle a padlón.
Úgy fél 11 felé kaptam én is kemping ágyat, *Mert az a rácsos ágyakhoz jár! Majd le fagytam, egy kis nyomi türcsi volt nálam azzal takaróztam. Közben hatszázszor felkeltettek, vizit, viszik a másik kissrácot a műtőbe…Nem is tudtam, hogy a kéztörés műtéssel jár. Igaz nekem sose tört el, vagy csak elaltatják őket, míg helyre teszik? Na nem tudom.
Reggel már éhes volt Mici (Koppány vagyok, nem Mici!) Apa még hozott be ezt-azt, ettünk, ittunk. Láthatóan jobban volt már. Később jött egy doki néni, kövesd az ujjam, fütyülj, tedd csukott szemmel a térdesre a talpad, szorítsd meg az ujjam…stb. Elmeséled mi történt?
Elestem az oviban, de a szőnyegen, és nem is ütöttem meg magam….
Végül délután haza is engedtek, de kedden mehetünk be a papírjáért, és most itthon próbálunk nem rohangálni-->bámuljuk a TV-t és legózunk.
Az első képen még elég friss a sérülés.
A második képen Makrélával alszik.
A harmadik képet ő készítette: Anya, ilyen a versenyautók zászlója a verdákban!
