Mici élményei

Nagy kalandunk volt az este. Lementünk venni egy nagy dinnyét a dédivel. Koppány motorozott, addig. nagy nehezen rávettük, hogy hazainduljunk, nekem majd le szakadt a kezem ahogy a szatyrot cipeltem. Mikor segíthetett a motorjával hazatolni, már el is felejtette a játszótér utáni sóvárgást.

Igen ám, de áramszünet lett. Így a lépcsőházban atom sötét. Még szerencse, hogy csak a másodikra kell felcaplatni. A telefonommal világítottam, de kevésnek bizonyult. Adva egy nyócvanéves dédi, aki motorral botorkál, én egy bazinagy dinnyével, és Mici kezét fogva. Trallala, az elsőig felértünk, ott dinnye lerakó, dédivel egyetembe. Gyerekkel a kezembe fel ajtót nyitni hogy valami fény szivárogjon. Persze Szenilla néni már kint tobzódott a szomszéd lakásban, de most az egyszer kapóra jött, bedeportáltam, a csimpaszkodó 'sötétbenparamicit' hozzá és vissza mentem egy lámpával a mamáért.

Jó hogy már kitaláltuk, hogy füstölthalat vacsizunk. Ebben a fényáradtaban sima ügy szálkátnyelni. Míg a mama a halat tisztította, mici mindenkivel szóbaelegyedett a lépcsőházban, és készségesen világított nekik az elemlámpával. Folyamatosan mondogatta, hogy: "elfogyott az áramszünet"

Végül kicuccoltunk az erkélyre, és a lemenőnap fényében megettük a halat. Úgy bejött a piknikezés, hogy a fürdőzést is az erkélyen kellett végezni lavoárban. Addigra aztán visszajött az áram. De Mici tántoríthatatlan volt az esti mosdás helyszínével kapcsolatban.  Mikor kipacsált egy fél lavór vizet, kitettem a szűrét, és bögve jött utánnam, a kádban befejeztük a lavorbafürdést. Hö! Úgy még intázni is lehet benne...Mázlink volt, mert akkora szélvihar lett közben, hogy az elszálló cumisüveg hangjára eszméltem a fürdőben, gyorsan kiszaladtam az erkélyre összecsukni a napernyőt.

Ma még hatvanszor elmesélte az áramszünetet, apának is a telefonba, nagy hatással volt rá. Hihetetlen, számomra hogy már úgy telefonál mint a nagyok, mindjárt vissza is keresem, de nem rég még bele se szólt hiába brekegtek neki a vonal másik végén. Most meg, míg a vacsihoz megkentem a kenyeret, szépen elvitte a telefont, kisétált vele az erkélyre, és dumcsizott az apjával. Rendesen válaszolgatott, és mesélt, hogy vele mik történtek. Leesik az állam néha ettől a kiskrapektől. Május 16.-án szólt először telefonba. Két hónap. Kicsit nem figyelek, és megírja a doktoriját...

Ma itt voltak a Lexiék. Ime a "nagymamáj és nagybácsija" :)

És a mai mutatvány: kútból ivászat:

Bálnaszörp. (Ez már sosem lessz málna.)

Valamelyik nap, kidobta az erkélyről a cumisüveg kupakját. Elmagyaráztuk, hogy ez nem jó ötlet, mert kutyaszaros lessz a fűben, és ha nem megyünk le időbe érte, valaki elviszi, sohatöbbé nem lessz meg. Le is görbült a szája, megnyugtattuk, hogy apa gyors, erős és ügyes, rögtön felhozza a kupakot. És úgy is lett. Telt múlt az idő, egyszer a kék autójával játszott, és valamiért berághatott erre a kocsira, mert azt mondta nem szereti, nem is kell neki. Mondom neki, semmi baj, ha nem kell neked odaadjuk a Matyinak, majd ő eljátszik vele. Na azt már nem! Eldobom az erkélyről! (Szerintem sikerült újabb ősi ellenséget szereznünk a szúnyogok mellé, minden amit kinő, megy Matyinak, na de a tulajdonviszonyok, kétévesen, kérem...)

Reggel hívott a Lexi, hogy akkor rászánta magát, és lejön a hegyről autóval. Boldogan újságolom Micinek a nagy hírt, hogy holnap jön Matyi! Erre elkezd kiabálni:

-Tönkreteszem, eldobom!

Nem is tudtam mire vélni a dolgot, aztán bekattant, hogy a kék autóra gondol. Rákérdeztem, és igen! :) Megnyugtattam, hogy nem kell tönkretennie, mert nem adjuk oda Matyinak, hisz ő még olyan pici, hogy nem is igen tudna játszani vele. Különben is apától kapta azt a szuper moszkvicsot, mikor a közlekedési múzeumban voltunk, hát hogy is adnánk mi azt oda bárkinek?! :)

Kicsibabáról jut eszembe: kitalált magának egyet. Van egy pici műanyag babakocsija, abban van a kicsibaba (láthatatlan) Mikor autóztunk le a Bükkbe kifaggattam a kisbabáról:

-Hogy hívják a babádat?

-Kicsinek.

-És fiú, vagy lány baba Kicsi?

-Fiú!

-Milyen színű a haja?

-Szőke!

-És a szeme?

-Kék.

-Mint neked?

-Igen.

Szokott aludni ez a kicsi, meg ébredezni, olyankor visszaringatja, aztán néha bekakál, meg iszik teát, így tengeti napjait a babakocsiban. Ja igen még nem tud menni, csak felülni tud.

Ez után a kaland után,  meg a félzacsi aszaltsárgabarack után, amit Noémi hozott, jobbnak láttam hazafelé ráadni a pelust. El is aludt a buszon, így Ede autóját nem veszélyeztettük volna már. Szépen hazatoltam. Még én is tudtam aludni vele egy órácskát. Mostanában rákapott, hogy délután sokat alszik, de este fél tízig kukorékol.

Átmentünk kajálni a dédihez. Jah, mondanom sem kell, a pelusba semmi se volt mikor felébredt...Kisgatya vissza hazai terep. Szóval ott eszegetünk a mamánál, na jó én ettem, Mici meg csak azt a falatot, amit a randa szúnyog éppen el akart vinni. Úgy bírom, hogy ilyen komolyan berágott a szúnyogokra! Csak annyit kell elrebegnem, hogy hess inenn te rusnya szúnyog, ez nem a tied, és már jön bekapni a falatját. (kész röhely, majd adunk használatit a bölcsibe...) Már kint mosogattam, mikor rongyol ki a gyerek, hogy: anya, hol a kék bili? Na gyorsan elő. Hát a barack megtette hatását, szerintem ezt a liberó se bírta volna el... (Ede autójáról nem beszélve :))

Olyan büszke vagyok rá, hogy kibírta amig előkerült a bilije!

Végre átvittem a fényképezőt, hogy készítsek már pár fotót, hogy a Dédivel lovacskázik. Erre mit csinál? Egész délután csendesen rajzolgatott. Érdekes, hogy mindíg a zöld tollat választja. Itthon meg a zöld krétát vette ki a dobozból egyből. Illetve egy remekművet készített azzal a pink ablakkrétával, amit a talin kapott, de gondolom ha lett volna zöld azt választja. :)

Örülök, hogy rajzol, mert eddig ez nem nagyon dobta.

Nagy kihívás neki a Dédi gyógyszeres fiókja! Hú de rettentően érdekli, hogy mik lehetnek azok a tiltott dolgok! Tegnap felvettem, folyamatosan csak arról beszélt, hogy itt a gyógyszered edd meg, kettő van, igyál rá bőven vizet stb,stb...

Ma engedte a dédi kicsit bekukkantani oda. Én meg fotóztam:

-Tudjuk mi az Dédi!

Itt nagyon komolyan meghallgatta, hogy az TILOS! És semmiképpen sem nyulhat be ebbe a fiókba, mert a dédi azt nem engedi meg neki.

És utánna fenemód boldog volt, mikor rákérdeztem, hogy tilosban jártál? Igen anya!

Már megint hajnali ébresztőt csapott a családnak. Apa még elment tankolni, és összepakolta a motyóját,mert a hétvégét a Balcsin tölti, de mi sajna nem, mert dolgozni ment. Nekiálltam muffint sütni, vittünk át a Dédihez, elbúcsúztunk Nyanyiéktól, mert ők is hazaindultak. Apa is hazaért, szóval a teljes reggeli kavalkád közepette, interjuholtam bőszen Micit, hogy vajon kimerészkedjünk-e a szigetre is pelus nélkül. Mert már kb tegnap óta elvan nélküle. Gondoltam rábízom a döntést, elsőre nemet mondott. Aztán mielőtt indultunk, szólt, hogy nem kell pelus. Fő a bizalom, hát induljuk el úgy. (2 pelust bedobtam a tatyóba, meg egy váltás ruhát :))

 Koppány már alig várta, hogy megérkezzenek Hangáék, és induljunk Ede autójával. Ritka eset, hogy időben elkészültünk, sőt, korán. Addig elsétáltunk a szelektívhez kidobni pár dolgot. Pont meg is érkeztek Hajniék, becuccoltunk a szolgálati autóba, látom Hanga mezitláb. Ja! Hogy ne rugdossa össze az ülést, mert Ede a tárgyalópartnereit furikázza a kocsival. Upsz! Na csak nem most fog idepössenteni Mici, bár indulás előtt elhárította a bilit. Nekem egyből dugónak tűnt az Árpádhíd normál forgalma. De már mindjárt ott vagyunk! Ölembe vegyem? Magamnak nem hoztam váltás gatyát. Ede megszokásból elfelejt lehajtani a szigetre. Juhéé! :))) Mici minden piros lámpánál kijelenti, hogy megérkeztünk a zenélőkúthoz! (de jó lenne!) Hanga vidáman dalolász mellettem. Jó nem volt nagy forgalom, öt perc mulva visszaértünk a szigetre. És igen! Megúszta Ede autója!

Koppány pedig a halastónál dobott egy pisit, és vidáman mentünk tovább!

A srácok nagyon jól érezték magukat, Bence még a motorját is kölcsön adta. Érdekes, hogy kb egy éve állandóan "viaskodtak" egymással, most tiszta jó barátok. Sétáltunk egy hatalmasat, piknikeztünk a fűben, kicsit dumáltunk, sokat gyerekek után szaladgáltunk, és hipp-hopp egy óra lett.

Így készít fotókat, vagy a ruhafogassal, vagy a játékkockával, vagy a.....

Tegnap délután kimentünk csavarogni egyet a Margitszigetre. Nagyon jól bírta Mici a gyaloglást, illetve mocizást. Végig sétáltunk a szökőkúttól a zenélőkútig, és alig kellett cipelni a seggét.

Kezdek mesélgetni neki a bölcsiről, miheztartás végett. Mondom ott egyedül alszanak a gyerekek, mindenkinek van kiságya. Szerinted neked menni fog az egyedül alvás?

-Lesz ott ágy neked is anya!

-Az mi?

-Bábeltorony.

-Kábeltorony?

Lica néni konyhájában megszerzett egy hús fogó csipeszt:

-Kérem a vágómat!

-Az nem vágó! Vágó a vetélkedőben van. (mondom én)

-Betépkedő? (kérdi Mici)

-Betépkedő, az a Ferike, meg a KisZsóti. (szögezte le apa)

A természet gyermeke. Mit fák, és kispatak, meg vízesés. Hol van Rusty? A dízel aki dudál. Azért jól megsétáltattuk, elsőnap felgyalogoltunk, és levonatoztunk, másnap fordítva.

Hol lehet Mici?

Apával a tónál:

Anyával a vízesésnél:

Még egy kis természet... Géza bácsi trabija. Ha rajtamúlik, simán elcserélte volna a hondát. Egyik este Gézabácsi elvitt minket trabival, megmutatta a halfüstöldét. Nagyon élvezte Mici, hogy evvel utazunk.

Géza bácsit amúgy is elsőre a szivébe zárta. Olyan jól megértették egymást. :)

Hazafelé még beugrottunk Egerben a "szépasszonyokhoz"

Mondanom sem kell, hogy egy icipicit sem félt Koppány a trófeáktól, sem a lenyúzott állatbőröktől. Elsőre kiszúrta magának a 'laposmacskát' (egy vadmacska bőr) Kicsit neheztelt rá, hogy olyan 'szemtelen' , és nyúzott, de ettől még nagyon jókat lehet vele mókázni. Hurcibálta magával mindenhova. Még a dédi botjára is felkötöztük, így lovacskázni is tudott rajta.

A róka bőrök nem is érdekelték ezek után.