Hajnalban keltünk, de így is csak a második helyre voltunk jók. Andiék már éjszaka lecuccoltak. Ledobáltuk a cuccot, és egyből bevetettük magunkat a habokba. Estére jött egy kis lehűlés, és most itt megfogadom, hogy 3 papucs helyett viszek egy papucs egy cipő párosítást legközelebb. Amúgy a cipő nélküliséget minden évben megszívom. Szerencsére Nyanyussal nagyjából stimmel a lábméretünk, és neki esze ágában sem volt zuhogó esőben halászléfőző versenyre menni. :) A teherautónyi cuccból az ultra feleslegesek: félsátor a strandra: talán ki sem vettük a csomagtartóból. Hatfajta felfújható strandkellék a gyereknek: végig a kökorszaki csíkos úszógumival mozgott, na jó a karuzzót ráadtuk, bár max egy vadkacsát tartana a víz szinén. Egy szatyornyi homokozójáték dömper miazmás...: 1 db vödör 1 lapát, és két fröccsös pohár a befutó készlet.Viszont egy darabka polifon jól jött volna a seggem alá a sáros homokban, na de majcsak kimossa a gép azt a negyven mázsa homokot. Bili, wc szűkítő: ugyan már egy nagyfiúnak ilyesmire semmi szüksége. Gyógyszerek, azért mindíg viszünk, szerencse, hogy sosem kell. Valamint jövőre itthon hagyom a szempillabodorítóimat, és a hasonló marhaságokat. Negyvenhat CD és mese Dvd, amiből kb négyet hasznosítottunk, hat mesekönyvből kettő volt forgalomban...stb stb Mondjuk a homokozócuccból a szita jól jött nokedliszűrőnek :)
Na ennyit a leltárról, ~365 nap múlva elolvasni!!!
Az egy hét Szepezden úgy elröppent mint a pinty, mire előkerültek a táska aljáról a holmik, már vissza felé kellett pakolni. Minden este sütés-főzés, napközben strandolás, hajnalonta Koppány ébresztőmesterrel közért látogatás.
Még az elején felfújtuk a gumicsónakot, Mici beül, kispancsolónál, Apa kőbe rúg, csónak billen gyerek betoj. Szupi két napig nem is ment a víz felé se. Aztán meg nem győztük kiszedni. Szerencsére a csajok leamortizálták a vizijárművet, úgyhogy egy Szepezdi kukában szenderült jobb életre.
A lányok már egészen befogadták a "kicsit" ha éppen nem volt mindkettő jelen egyessével nagyon jól eljátszottak vele, sőt azért hárman is jól megvoltak, csak Micinek nem mindíg jutott szerep a csajos játékokban. Az elején Apa megkérte a lányokat, hogy vigyázzanak rá, és hazautazáskor meg is dícsérte őket, mert nagyon ügyesek voltak.
Végül mi tovább indultunk Szigligetre, mintegy levezetés képpen, ha már olyan közel jártunk, és még időnk is engedte, nehogy már kihagyjuk.
Persze egyből szerveztünk egy talit a túllparton nyaraló Vasas Daniékkal, amit Koppány annyira várt (bár halvány gőze se lehetett róla ki az a Vasas Dani) hogy még a délelőtti alvást is kihagyta. Nagyon jól sikerült a tali, a srácok egyből nagy barátok lettek.
Megbeszélték a tűzhányók működését, és az óratornyok fontos szerepét a világban.
Dani még el is tűnt egy röpke öt percre a Szigliget vár alatt, (Virágnak ez kb évszázadoknak tűnt) De aztán Zolinak eszébe jutott, hogy milyen nagy harang fan Dani, meg is találta a kis kápolnában, ahova elbújt ugyanis kakkantania kellet. :) A nagy ilyedségre elmentünk a Szászi pincébe borért. A srácok találtak ott vagy három nyúzható kismacskát, meg jó aprókaviccsos utat. Na azt úgy szórták mint bolond pék a lisztet. Nem is tudott bemenni aztán a pasi a pincébe, mert elakadt az ajtó az aprókavicsokon. vacsira még nyomtunk egy lángost a strandon, aztán mindenki haza.
Jah, fel a magasházba, Koopány, csak várnak hívta, pazar kilátás, de másnap átcuccoltunk a szomszédba, mert már le volt foglalva. A kilátás ott is pazar volt, úgyhogy nem vesztettünk semmit. Sőt még nyertünk is két őzikét akik a kert végében az erdőszélen hancúroztak. Mici vette észre, szólt, hogy ott futkosnak valami állatok. Gondoltam gyíkot lát...:)
Délelőttönként túráztunk, Edelics, Afrikamúzeum, Tapolca tavasbarlang. Koppánynak a Csodabogyó barlang jött be a legjobban, bár oda aztán be se mehettünk, négy órás bakkancsos fejlámpás túra 10 éves kor felett. Hehehe, de azért vicces név a csodabogyó. Utsónap találkoztunk a helyi strandigazgatóvá vált cimborájával apának, aki ugyan ott lakik kölök kora óta, de még sosem hallott a csodabogyó barlangról. :)
Egyik nap szépen megsétáltattam a csládot, Mici futóbringán, le a kikötőig, aztán fel, hát vagy három órát baktattunk, de egész jól bírta a kissrác. Végül persze eltanyázott a romnál, és szerzett egy szép lilafoltot a térdére, aztán vihettük ölben az utsó párszáz méteren. Kb ennyi sírást mutatott fel a nyaralás alatt, szóval megbocsátható.
