Mici élményei

Nos, nem tudom miért nem fordulnak meg a képek legyetek kedvesek a fejeteket oldalra billenteni adott esetben.  Hú de rég foglalkoztam ilyesmivel.

Az elmúlt egy hónapban ezen ténykedtünk, és még nem vagyunk a végén, de a nehezén már túl. Apróbb bútorok, illetve épület elemek, (mint ajtó) még váratnak magukra. Lassan szépen alakulgatunk.

Koppány persze úgy tudja, hogy a munka nagy részét Attila csinálta, mert nem mertük bevallani neki, hogy itthon dolgozunk. Tutira nem akart volna oviba menni. Így csúnyán átvágtuk, szépen elvittük reggelente oviba (azon a 3 szabadnapunkon) és délután érte mentünk. Én is átvettem a festékes ruhám helyett a reggeli cuccom, és elsomfordáltam eléjük, mint aki most jön haza. Szerencsére nem szúrta ki, hogy nyakig piros festékes vagyok. Hát nem lesz nyomozó. :)

Persze a délutánokon, meg a hétvégéken együtt munkálkodtunk. A fiúk nagyon kitartóan segítenek, és próbálják jó képpel fogadni az agyament ötleteimet, és hagynak kibontakozni. Apa konkrétan tüdőbeteg lett a sok portól amit nyelt (lehet hogy rá tesz az allergia szezon is) Koppány jól érzi magát a kupiban is. Kicsit sajnálom, hogy sok időt tv-zéssel kellett töltenie, de így viszonylag békén hagyott dolgozni, mikor már nem volt neki való munka. Egészen megszokta már az új ágyát, csak hajnaltájban jön át. És én is két lámpafényes éjszaka után rájöttem, hogy sötétben is tutin letalál róla. Nem a legjobb belépője volt a magas ágynak ez a negyven fok...fent még melegebb van, de egész jól tűri. Sok helyet nyertünk vele, na meg a nagy polccal (vagy azzal hogy kijöttek a varrós cuccaim a kisszobából?)  A játékai így se nagyon férnek el. Minden  esetre amiért az egészet elkezdtük (iskolás lesz, íróasztal kell majd neki) no az még nincs bent a szobájába. De végül is jók voltunk, még van rá egy évünk legalább.

Ez a vonat ajándékot hozott neked, nézd meg!

Hmm, aha mi lehet az?

Nyisd csak ki.

(Felnyitom) Ó de szép!

A kék csomag apáé, a tied a rózsaszín.

Hú vajon mi lehet? (bontogatom, belenézek)

Na? Szerinted mi?

(basszus mi?) Hát ez olyan szép kerek, mi a csuda lehet? Vagy inkább gömbölyű?

Aha gömbölyű! Egy repülőgép!

(gömbölyű repülő, én állat, miért mondtam, hogy gömbölyű?!)

Én gyúrtam gömbölyűre, hogy jól elférjen, de nézd hogy tud repülni, ha kigömbölyítem!

Hát ez milyen jól száll!

Bírom, hogy sose jönnek zavarba, és mindenre van magyarázat.

Jó apának okos teló kel. És milyen hasznos ha van rajta játék a gyereknek, hmm nyugodtan meg ihatunk egy sört a kocsmában, addig ő kirakózik rajta. De ni itt ez a szuper játék tőccsük le a gyereknek. Aham. Szia apa telója... ha tehetné éjjel nappal ezen játszana, de néha fel is kell tölteni. Hát Qvára örülök....

Ami mondjuk nem vigasztal, kb az összes gyerek úgy keni vágja, ezt a Koppány szerint englibördöt ( mert így hallotta Bogitól, és én ne mondjam má, hogy engri, mert az engli, te nem értesz hozzá anya...)

Nem mondom annak idején nekem is tetszett a tetrisz, de azért nem lettem a rabja.

Most pedig nagyon sürgősen ki találok egy taktikát, mert ez nekem így nem tetszik, vagy az  angol madár repül,  vagy a teló.

Amúgy meg, bámulatos, hogy öt éves kölök hogy tudja kezelni azt a telefont, amit én felvenni se tudok. >:S

Amiből semmit sem láttunk...a strandon kívül. Sikerült a nyár eddig vélhetően egyetlen kánikulai hetét kifognunk. Nem tudom hogy csinálja Apa, de mindig "szerencsénk" van azzal az egy héttel mikor nyaralunk. Előtte való héten pingvinek kopogtak be az ablakon, most mióta hazajöttünk, csak zuhog az eső. De az az egy hét olyan volt, hogy áldottuk az eszünket, hogy légkondis szobát választottunk.

Végül is egy napon felmentünk a faluba fagyizni, és boros pinyókat felderíteni, de nagyjából végig a Balatonban áztattuk magunkat, vagy heverésztünk egy fa árnyékában. Na jó elmentünk egyszer hajózni, igaz akkor pont vihar közeledett, de mi megúsztuk, a kék szalagosok már nem annyira.

Esténként sütögettük pecsenyénket, a gyerekek addig rohangáltak a locsoló alatt: Ezt imádták:

Hogy én ezt hányszor, de hányszor hallom, mióta ott voltunk! Valójában Tarcalon voltunk, Tokajba csak át ugrottunk hajókázni a Tiszán, de a beste a hajó a Bodrogra kanyarodott, ez mondjuk kb mindegy is volt az adott pillanatban.

Egy hétvégét töltöttünk lent, szuperül éreztük magunkat. Bográcsoztunk, borozgattunk, dumcsiztunk. A gyerekek meg imádták, hogy együtt vannak.

Hazafelé még Józsi bácsihoz is betértünk, és próbáltuk megszelídíteni a macskáját.

Aki nem is gondolta, hogy végül egy leckét ad Koppánynak, szülinapra.

Keri már behavazódott, nem ér rá ajándékért futni, hát pénzt adott, hogy menjünk állatkertbe.

Játékvásár van a ligetben. Szuper, de gyerekkel életveszély, ugye minden kéne, de kinek van erre kerete. És akkor eszembe jutott, hogy Koppány úgyis múlt héten kétszer volt állatkertbe az ovival, plusz megyünk a Nyíregyháziba, hát had verje el a lóvéját amire ő akarja.

Meg is beszéltük, hogy ez az ő pénze, azt vesz rajta amit csak akar. Viszont javasoltam neki, hogy jól gondolja végig, ne hamarkodja el a választást, mert még úgy is megyünk ki  a Kalandvárba egy másik napon is. Persze én titokban abban bíztam, hogy úgyse tud hülyeséget venni, mert itt logikai játékokat szoktak árulni. hahaha, én naív

Végig nézett mindent. Nagy komolysággal, és elszántsággal. Természetesen nem tudott ellenállni a kísértésnek, mikor meglátott egy csudálatos kínai távirányítós autót (amiből már vagy három figyel itthon, a fiók mélyén elfelejtve)

Azért nézte hosszasan az eladónál, kipróbálta, majd közölte:

-Ez nekem nagyon tetszik, meg nézem még a többi árusnál mik vannak, de vissza fogok jönni, és megveszem.

És így is lett. Közben még megnéztünk valami csuda filctoll bemutatót, amiben a fehér filc eltünteti a színest, vagy átszínezi más- más színre. És még tetoválni is lehet vele, aztán a fehérrel eltüntetni. Így keletkezett a "láthatatlan tetoválása" amit kb minden árusnak megmutatott, ámbár nem látszott semmi, kicsit furcsán néztek rá. Ez a filckészlet tetszett ugyan, de vissza rongyolt az autó árushoz, és vásárolt.

Aztán még ugrálóvárazott. Apja fia, összehaverkodott ott is a jegyárus csajszival, neki is elmondta, hogy ha majd jövünk, ő már eleve az ugrálóvárba jön először, a vásárra már csak kicsit megy majd be. És még integetett neki. :)

Na később haza. Itthon nagy boldogan próbálgatta az új autóját. Mint egy húsz percig játszott vele, majd totál letargia.

-Ó anya, hogy miért nem hallgattam a szavadra?! Mégis inkább a filctollat kellett volna megvennem.

Ezt kb hatszázsztor, és kínlódás nyűffedés szenvedés...Már azt mondtam neki, hogy talán ha megvan a blokkja, vissza vihetné az autót, és vehetne filcet. Hmm de nem kapott blokkot. Gondolom amúgy is hülyék lettek volna vissza venni. Hát ilyen szomorkásan hagytam főni a levében szegényt egy éjszakát. Másnap gyerekszigetre mentünk, és csak harmadnap mentünk vissza a vásárba. Akkor azt mondtuk, hogy apával hozzá teszünk egy kicsit a maradék pénzéhez, és így megvehette a filceket. Persze már itthon kiforgatta az összes perselyéből minden vagyonkáját, hogy vehessen filcet.

Remélem tanult valamit a dologból.

A kis nyűves autó, már eltörött. Én viszont vettem MAGAMNAK egy logikai játékot, az ki nem esik a kezéből azóta sem. Olcsóbb volt mint a kisautó >:S

Csónakázni is voltunk:

Vettem egy játékturiba kettő pici legóalkatrészt. Szóba sem hoztam, mert minek. Bedobtam a ládába a többi közé. Napok múlva a gyerek beletúr, és kiveszi pont azt a kettőt: Idenézz anya! Új legók.

húha.

Ugyan ott sikerült vennem, egy olyan építőkockát ami pont nem illik a legóhoz, de majdnem úgy néz ki. Pár hónapig fontolgattam, hogy oda adjam-e (ez egy egész készlet) de nem akartam hogy belekeveredjen a legók közé, mert az tök idegesítő lenne. Minap át kellett tuszkolnom Koppányt a dédihez felvigyázásra, na gondoltam oda adom, és megmondom, hogy ezzel csak ott, és hagyja is a dédinél. Így is lett. Azzal a különbséggel, hogy persze haza hozta...de az apjának mondta, hogy neki már van egy ilyen építőkocka eleme, a legók köz. Azzal benyúlt a ládába, és egy mozdulattal kivette.

ööööö....izé

Persze tüszős. Hurrá. Koppány azt mondta, ez rosszabb mint a bárányhimlő. És valóban. Bőven 39 fölé megy a láza, és levert, és nyaff.

" Úgy érzem magam, mint egy macska a víz alatt."

El is hiszem. :(

A fiúk nagyon dolgoztak az erkélyen, habos vízbe áztatták a krétákat, és azzal rajzolták tele a betont.

Mikor elkészült a mű, így nézett ki:

No örültem, kérdem a srácokat, ezt meg ki mossa le? Mire ők:

Majd a nyári zápor!

-Azt hiszem a lányokat nem hívom meg a hatodik szülinapomra.

-???

- Szerintem addigra ők már felnőttek lesznek.

                            *****************************

-Mindig azt szerettem volna, ha a Dédinek két macskája van.

Veszek neki egy macskát névnapjára! Biztos örül majd.

Mikor meghallottam, hogy a csoportban többen is bárányhimlősek, azt gondoltam, sebaj, csak szülinapjáig fusson le.

3.-án este egy apró pöttyöt vakart a nyakán. Reggel már a combján is volt egy pötty, gyanút fogtam! És igen. Tíz nap. Pont elmúlik.

Vettünk neki bukósisakot. Még az nap kipróbálta, persze az indulás leállás még nem igazán megy, úgyhogy a bokorban landolt a kocsma mellett. Battyogok oda, hogy felsegítsem, mert beszorult a lába a pedál hajtókarja meg a kerék közé.

-Semmi baj anya! Csak kipróbáltam a bukót! Jól működik!  
 

Igen, kicsit sok minden történt hétvégén. Marciékkal róttuk a Margit szigetet, hogy fáradjon minden gyerek, mert este ha mindenki jól viselkedik Koppány ott alhat. Közben találtunk egy famászásra alkalmas törzset:

Innen nem is nagyon akart tovább menni, szóval ez is, meg aztán Marciékkal BKV-val a városba menni pizzázni, és utána ott aludni. Na jó este tízkor felhívtak, Koppány panaszosan a telefonba:

-Anya, úgy hiányzol! És olyan sokan vagyunk, én ezért nem tudok aludni.

Zita átvitte az üres szülői szobába, és tíz perc múlva jött az sms, hogy húzza a lóbőrt.

Aztán vasárnap ez a biciklizés...és még a Gáborka is átjött játszani. Külön jó, hogy szabadnapos vagyok ma, mert egyből tudott reggel hétig aludni.

Sejtettem én már, hogy menne, ha hagynák...össze szedtem minden bátorságom, és elengedtem a farudat. Aztán loholtam mellette. A második körnél, már láttam, hogy esélytelen vagyok futva tartani az iramot, úgyhogy leszedtem a botot. Mire apa visszaért a boltból, én kinyúlva átvettem a szatyrot, és mondtam neki, fuss most már te vele.

Másfél kör után ő se szaladt tovább. Jelentem megtanult bringázni két keréken Koppány.

-Apa, melyik autóval akarsz lenni? És egy halom kártyanaptárt mutat.

-A zölddel.

-Ó az már az Emeséé, válassz másikat.

-Oké, akkor a feketével.

-Hát, azt anya választotta.

-Rendben nekem jó lesz a kék.

-Sajnos azt nem választhatod, azzal én vagyok.

-Hát mi maradt még? A nyitott tetejű, meg a piros. Hmm, akkor a nyitott legyen.

-Szerencse hogy azt kéred, mert a piros a Dédié.

Mentünk el autóval a Frici boltja, és a cuki előtt. Nem volt a programba, hogy bemenjünk, de apa szeretett volna, ezért felajánlotta Koppánynak, hogy visszafordul, ha gondolja beugorhatunk a cukrász fiúhoz aki olyan fincsi sütiket készít. Végül Koppány leszavazta:

-Á apa, minek is állnánk meg, habár biztos adna olyan blügyöt...sattara sattara

Mire én: - Mit adna????? (de jól értettem!) És akkor leesett! Jó múltkorában kért valami olyan sütit Koppány amin zseléből kivágott kis kör volt. Végül is az egész sütiből, leginkább ez a zselé darabka érdekelte. A Cukrász srác meg hátra ment a műhelyébe, és hozott neki egy marékkal :)

Ha bele gondolok, arra a rezgő kocsonyás izére tök találó szó a BLÜGY.

Éjjel-nappal hallgatja. Nem mondhatnám, hogy felváltotta a Macskaarisztokratákat, mert az is megy még rendszeresen.

A filmet egyszer megnézte, az nem annyira vonzza. Hallgatni szereti a meséket inkább.

-Ezt a rajzot megtarthatod életed végéig!

-Hmm

-Az nagyon soká lesz. Előtte még jön a szemüveges korszak.

Hát ide apa nem jöhetett, de annyira nem bánta. Végig néztük az összes cicmareket. Mindenféle vetélkedők voltak, csak valahogy Koppány lemaradt a színpadi tejlefetyelő versenyről. Viszont az apja vére, úton-útfélen beszélget mindenkivel. A játékvezető csajszit félórán át szóval tartotta, elmesélt neki mindent a Dédi macskájáról. Szóval mikor már mennünk kellett és kiderült, hogy csak fél óra múlva van az újabb lefetyelő verseny, megkértem a lányt, hagy nyávogjon egyet a mikrofonba Koppány. A műsort megszakították, ő nyávogott egy hatalmasat, és nagyon büszke volt magára!

Végre eljutottunk Tatabányára. Ádámmal szuperül lehet már játszani...mikor épp nem alszik.

Egyre ügyesebb segítség a konyhában:

és egyre hosszabb rajzokat készít

Újra lehet csatangolni, mondjuk a tél se rettent el, de ilyenkor jobb.

Matyival bokrot mászni:

Vagy Dettivel sziklát

Később kaptak enni is :)

 A Lexitől kapta a Dédi a receptet, most visszakérte, együtt főzték, megfigyelt mindent. Azóta Matyi alapvető étke. Minden nap kell neki készíteni. Néha azt kamuzza anyukája (vagy nem is kamu?:), hogy elfogyott a közértben a túró.

Mert a Teo torna már uncsi. Ezt jól kifundálták Marcival. Még Teonak is bele mondták az orcájába. Bár egy dimenziós matrica elég kecsegtető ajánlat volt, hogy azért még végig ugrálják boldogan azt az egy órát utoljára. Mert ide többet nem jövünk. Hát akkor ússz! És igen, elment első óráról nagyon heppyn jött haza, mert Gáborbácsiazisten, és beleugrottam a vízbe, és nem is volt baj, hogy vizes lett az arcom, még a lábam is leér!

Szóval nem várt eredményeket hozott a nem kis szülői aknamunkával kifundált, hogyan vegyük rá a gyereket, hogy lábát bedugja a vízbe című levelezésünk.

Ma hazajöttek a második óráról. Gyerek üvölt, sántikál. Aaaanyaaaa! krokodil könnyek, ami kell. Naaagyon fááááj! Mi lelkem? Hát a lábam! Cipő lerángat, zokni le, és igen. borzasztó sérülés, érthetőek a könnyek kérem. Legalább egy fél centis piros folt a nagy lábúján, meg a mellette lévőn, és másik lábán is, na jó és kb minden körme karcos. Jah kérem aki rohangál a medencében. Harci sérülések ellátva (persze cipelnem kellett be a kádba, ki a kádból, igazi pasi!) Jól bekentük krémmel, és bebugyoláltam egy gézlappal majd leragasztottam, zokni rája, és már egész vidáman alszik a kis sebesült.

Pedig már idén gyakoroltunk Matyival, meg Lexivel: