Mert a Teo torna már uncsi. Ezt jól kifundálták Marcival. Még Teonak is bele mondták az orcájába. Bár egy dimenziós matrica elég kecsegtető ajánlat volt, hogy azért még végig ugrálják boldogan azt az egy órát utoljára. Mert ide többet nem jövünk. Hát akkor ússz! És igen, elment első óráról nagyon heppyn jött haza, mert Gáborbácsiazisten, és beleugrottam a vízbe, és nem is volt baj, hogy vizes lett az arcom, még a lábam is leér!
Szóval nem várt eredményeket hozott a nem kis szülői aknamunkával kifundált, hogyan vegyük rá a gyereket, hogy lábát bedugja a vízbe című levelezésünk.
Ma hazajöttek a második óráról. Gyerek üvölt, sántikál. Aaaanyaaaa! krokodil könnyek, ami kell. Naaagyon fááááj! Mi lelkem? Hát a lábam! Cipő lerángat, zokni le, és igen. borzasztó sérülés, érthetőek a könnyek kérem. Legalább egy fél centis piros folt a nagy lábúján, meg a mellette lévőn, és másik lábán is, na jó és kb minden körme karcos. Jah kérem aki rohangál a medencében. Harci sérülések ellátva (persze cipelnem kellett be a kádba, ki a kádból, igazi pasi!) Jól bekentük krémmel, és bebugyoláltam egy gézlappal majd leragasztottam, zokni rája, és már egész vidáman alszik a kis sebesült.
Pedig már idén gyakoroltunk Matyival, meg Lexivel:
