A kiscicával beszélgetett ma, (magyarhangjaén..) Már minden témát kiveséztünk, mikor a cica ezt kérdi:
-Van neked nagy ágyad?
-Igen
-Igen? Hol van a te nagy ágyad?
-A Vaterán.
A habtapi betűkkel játszadozott a földön üldögélve, egyszer csak hallom:
-'ju' akar lenni.
És az I betűt hajtogatta U formára.
Egy hete Koppány velünk alszik, Qva fárasztó, folyamatosan rúgkapál keresztbe fexik, de nem bírom kitenni, mert megébred. Nála biztos közrejátszik ez a faszányos hidegfrontos idő, meg hogy taknyos, és nem kap levegőt. Általában van havi két olyan nap, mikor nem lehet ki tenni a szűrét, de már kezdek besokallni. Tegnap este kiselőadást tartott mikor már hetvenszer elmondtuk, hogy csönd legyen már végre, mint aki süket...És itt folytatta hajnal 5 kor, felkapcsolta a kislámpát, ő inni kér, víz, az nem kell, jó villany leó, erre bömböl. Na én megelégeltem, és beváltottam apja hatszázadik fenyegetését, hogy megy a kiságyba. Fogtam kivittem. Még nagyobb üvöltés, majd koppanás. Hát életében elöször kimászott. Kimentem, de hallottam, hogy jön, úgyhogy visszasomfordáltam, és hagytam visszamászni közénk. Két perc mulva aludt. Olyan szinten 8 ig, hogy majdnem elkéstünk a bölcsiből...
Ma először otthagytam, Ildikó néni szerint nagyon jól bírta, alig pityergett kicsit. Ügyes fiú! Én meg elmentem jól turizni addig, aztán persze tök korán visszaértem, próbáltam kukkolni, mert még az udvaron voltak, de simán lebuktam a kis Máté kiszúrt, és jött a kerítéshez, úgyhogy kereket oldottam inkább. Mivel nem hallottam bömbölést, gondoltam nagy baj nem lehet.
Itthon viszont kitüntet különböző bömbölésekkel. Bármiért. Győzzem kitalálni, csak anyit mond (amit tőlem hall) valami baj van! De mi? Most pl az, hogy kidobta a cipőmet. Boldogan vitte le kidobni a lukas csukám, de aztán baromira sajnálta, hogy otthagyta. Ki érti ezt?
Mert lehetne egy szép napsütéses őszi nap is. De nem, egy nyálkás egésznap zuhogós, áztatós essős jutott nekünk első bölcsibe menésre. Amúgy is taknyosan, de nem vágtak ki, mindenki ilyen most, így hogy két nap alatt húsz fokot esett a hőmérséklet. Mici reggel besztrájkolt, ő aztán nem reggelizik, és nem jön bölcsibe. Dédi segíteni próbált, tukmálta a reggelit, de a gyerek csak bömbölt. Végül felszerelkezve gumicsizmával esőkabáttal esernyővel, nagyjából időben elindultunk. A lényeg a trolibusz volt. Persze mikor húszpercet vártunk rá, egy ázott csikkszagú megállóban, már nem is volt olyan húde menő. Aztán két megálló múlva felszállt Ildikónéni is, legalább tudjuk hol szálljunk le. Koppány első gondolata, hogy kipróbálja a csúszdát. Hát ez hamvába hullt, mert ma tuti nincs udvaron játszás. Megkaptuk a szekrényt, választhatott a vonat, és a vitorlás közt, miután Thomas már leáldozott, maradtunk a vitorlásnál. Jó, mert a keresztlányomnak, meg a Sancának is ez volt a jele. Már benne vagyok az oviszsák varrásban :) Át sem öltözött, megragadta az alkalmat, hogy kipróbálja a kis wc-t. Ildikónéni mondta, hogy azért hozzak pelust, de én meg jól nem vittem oda. Pisilés után nehogy már ne bírjon ki egy órát. Simán bírta hazáig, pedig dél is volt mire haza értünk. Különböző papírok kitöltögetése, Mici játszik, a régi gyerekek sorba hordják nekem oda a játékokat. Bő egy óra mulva akkor irány haza. Ám nem akar. Kis bömbi, aztán öltözés, és irány bérletet venni...
Holnap ebédig maradunk.
Kisgyerekes bérlet. Bár lehetne akármilyen is, a feltételek adottak. Ha a Dózsa Győrgy úti metrómegállóig elvergődik az ember (me' épp ott van dóga mondjuk) No itt nem készítenek bérletet. Okés irány az Árpád híd, majd addig lógunk, mijaz nekünk eddig sem tettünk mást. Érkezési oldalon jegypénztár büfének álcázva. Sebaj totyogóval le hatszáz lépcsőn, fel a mozgó lépcsőn egyéb kakaóscsigák beszerzése után, várakozás a jegypénztárnál. Papírok, igazolások, milyet? Ez nem jó, több mint féléves! Készültem, másik papír elő. No de ezen nem írják, hogy meddig jár a gyes. Remek, milyet hozzak? Nő megúnta, mit bánja megcsinálja egy évre. Juhéé gondolám, hisz max félév járna. Fotó? Á ez nem jó, mi ez a bokor itt mögötted? Igazolvány kép kell. A másik oldalon autómata, börtönfotót készít! Remek. Újra hatszáz lépcső le, mozgólépcső fel. Autómata. Ja négyszázat mondott, hát hétszáz. Szerezzünk aprót. Ó megy papírral is. Na már ha elfogadná... Kb hatszor kiköpte az ötszázasom, Koppánynak nagyon tetszett. Fotózkodás, várjunk míg kész lessz, addig szögdécselés a metróról leözönlő emberáradatban. Kész, remek, vissza hatszáz lépcső, mozgón fel, ismerjük a járást. Hoppá néni eltűnt. No előbújt, csodás fotóim átadása, leszurkoltuk az X ezret, és máris van hőn áhított gyerekes bérletünk. Hogy használhassuk, már csak vissza kell menni hatszáz lépcsőt, majd fel a mozgón...na azt már nem Koppány ráúnt inkább gyalog szedi a kis pacskerjait. És már várhatjuk is a 32-est zuhogó esőben. Legálisan.
