Mici élményei

Kisgyerekes bérlet. Bár lehetne akármilyen is, a feltételek adottak. Ha a Dózsa Győrgy úti metrómegállóig elvergődik az ember (me' épp ott van dóga mondjuk) No itt nem készítenek bérletet. Okés irány az Árpád híd, majd addig lógunk, mijaz nekünk eddig sem tettünk mást. Érkezési oldalon jegypénztár büfének álcázva. Sebaj totyogóval le hatszáz lépcsőn, fel a mozgó lépcsőn egyéb kakaóscsigák beszerzése után, várakozás a jegypénztárnál. Papírok, igazolások, milyet? Ez nem jó, több mint féléves! Készültem, másik papír elő. No de ezen nem írják, hogy meddig jár a gyes. Remek, milyet hozzak? Nő megúnta, mit bánja megcsinálja egy évre. Juhéé gondolám, hisz max félév járna. Fotó? Á ez nem jó, mi ez a bokor itt mögötted? Igazolvány kép kell. A másik oldalon autómata, börtönfotót készít! Remek. Újra hatszáz lépcső le, mozgólépcső fel. Autómata. Ja négyszázat mondott, hát hétszáz. Szerezzünk aprót. Ó megy papírral is. Na már ha elfogadná... Kb hatszor kiköpte az ötszázasom, Koppánynak nagyon tetszett. Fotózkodás, várjunk míg kész lessz, addig szögdécselés a metróról leözönlő emberáradatban. Kész, remek, vissza hatszáz lépcső, mozgón fel, ismerjük a járást. Hoppá néni eltűnt. No előbújt, csodás fotóim átadása, leszurkoltuk az X ezret, és máris van hőn áhított gyerekes bérletünk. Hogy használhassuk, már csak vissza kell menni hatszáz lépcsőt, majd fel a mozgón...na azt már nem Koppány ráúnt inkább gyalog szedi a kis pacskerjait. És már várhatjuk is a 32-est zuhogó esőben. Legálisan.