Ma este, istennek sem akart fürdeni menni, aztán mikor végre pucéran szaladgált, közölte, hogy pisil. Mondom oké. Sertepertélek, csak ül a bilin. Mondom neki
- Kakilsz?
-Nem!
-Jó mert akkor nem állok neki a mosogatásnak.
-Anya menjél mosogatni.
Ezek után, még mindíg pucéran rohangál. Én már kezdtem besokallni:
-Koppány! Azonnal menj fürdeni!
-Vatta van a fülemben, nem hallom!
Na én itt ledöbbentem, honann szed ilyen szöveget ez a kis szaros? Összecsomagoltam, és betettem a kádba, punk-tum.
Két hét alatt rengeteget lehet menni simán csak városon belül is. Nem is tudom volt-e olyan nap, hogy esetleg itthon punnyadtunk volna, egy délelőttöt legalább. Ha éppen nem a Giziékkel mászkáltunk, akkor Andiékkal, vagy az angolos csapattal. Szerintem Mici azt gondolja, hogy ez a normális. Ha apa visszamegy szabiról, nagyot fog koppanni szegény, mikor marad majd a lemegyünk a boltba, ez is egy program...
Tegnap tűzijátékon voltunk, nagy élmény volt neki, ma elmesélte a dédinek, hogy volt minden féle: piros, és kék meg fehér, és zöld is. De nagyon forró, mert tűzből van ezért csak messziről néztük.
Délelőtt végigbumliztuk a Hősökterétől a Parlamentig tartó programokat Andiékkal, táncoltunk, repcsiket néztünk.
Ma elmentünk rögtön ide a 11.kerületbe játszóterezni. Amíg átbaktattunk a belvároson már az is egy szép túra volt. De a srácok úgy várják mindíg ezt a heti egy randit.
Holnapra egészen este hatig nem is volt programunk, de akkor fényderült rá, hogy nekünk a Palán a helyünk, hisz a Giziék is ott lesznek!
Szombaton viszont legalább csepelre megyünk a Nyanyusékhoz partizni.
Nem véletlen, hogy ebben a hónapban 600 fotót készítettem, és még hol a hóvége?
No egy párat ide biggyesztek:
Gárdonyban:
Félórát roptam a kezemben a törpördöggel, mikor is megkérdeztem: tetszik a tánc? erre ő kerek perec: Nem!
Fasza, akkó menjünk. Úgyis csak 38 fok volt, szerettem volna még ugrálni....
Az új tricikli! Jó bolt volt! A kismocit legalább hajtotta, ezen nekem kell tolni.
Hogy-hogy nem, eltűnt egy zöld kréta. Kb húsz másodperc alatt. Mici az étkezőben rajzolgatott, apa egy memóriakártyát próbált bevarázsolni a gépbe. Én segítettem tartani, megdöntögetni, mikor megjelent Mici a kezében a törött krétával, és az üres műanyag tokkal. Rettegtem, hogy azonnal szétkeni a szőnyegen. Mondtam neki vigye vissza az étkezőbe. De közben koncentrálnom kellett a feladatra, és elfordultam. Következő kép: a gyerek ugyanott ül a szőnyegen, a kréta sehol. Kérdem hova tettedÍ? Eldugtam. Oké de hova? Soha sem tudjuk meg...
Akkor kidobhatod a tokját is, mert így használhatatlan. Apa látta is, hogy bedobta a kukába, míg én felforgattam azt a fél négyzetmétert ahol a kréta lehetne, még a szájába is benéztünk, bár nem jellemző, hogy megenne dolgokat. Később még a kukába is betúrtam, hátha volt olyan gyors, és megjárta a konyhát azalatt a félperc alatt, majd visszült a szőnyegre. Nos, nem hogy a kréta, de a tokja sem volt ott. Varázsló ez a gyerek, vagy valami időcsapdába kerültünk.
Kiváncsi vagyok honann fog elő kerülni. Gyanítom soha sehonann.
