Mici élményei

Nagyon ritka, hogy én megyek érte az oviba. Akkor mindíg valami nem úgy van ahogy kéne. Tegnap nagyon megörült nekem az ovónéni: de jó hogy én jöttem, a gyerek az ölébe ragadt ébredés óta. Fájlalja a fülét. Szupi. Na most hova, gyerek levert, a szája is lebiggyed, és fáj neki. Doki sehol, telefonálgatok mindenfelé. Közben utánfutót szerelek a tarkijára. A kórházi vizsgálat ellen hevesen tiltakozik. Közben autózunk, stb higgad, tán enyhül a fülfájdalom. Mégis csak meg kéne nézetni. De Neeem!!! Mire rájövök, hisz azt sem tudja mi az a kórház. Mesélek, dokibá csak belevilágít, megnézi....egy idő múlva beleegyezik. Fél nyolc tájban már a Bethesdában dekkolunk, semmi sor, szuper, játékok, elfoglalja magát, (ugyan egy mázsa könyvet vittünk, ha várakozni kellene...) Doki mogorva, de határozott. Kiszed egy kiló fülzsírt, Koppány hősiesen kacag zavarában, mert talán üvöltenie, nem lenne ildomos. Nagyon megdicsérem. De tényleg egy hős volt! Kapot antibiót, és nurofen, és orrcsepp, középfülgyuszi. Talán ettől volt lázas múlt héten. Ha mégeccer kipucolnám a fülét valaki csapjon a mancsomra! Bár nagyon óvatosan szoktam, és csak a külsejét, de lehet, hogy jobb ha retkes.