Nyanyu elmés ajándékot talált a Donelly család aprajának. Nagy sikert aratott, félórás szöszmötölés után rájöttünk hogy működik az oroszrulett gyerekverziója. Persze hogy én voltam az első szenvedő alany akin kipróbálták. A kiscsajok felsikítozták fél budát, nagyon jól szórakoztak. Mici később mikor már egészen biztos volt benne, hogy nincs víz a csákóba, magáévá tette. Így rohangált egész este, és ő volt Bob mester.
Valamennyire látszik a fotón, hogy pallóval van lefedve a terasz. Ez azért jó, mert minden apró tárgy beesik, és sohatöbbé nem lehet kipecázni onann. Persze hogy sikerült Ricsinek úgy megpörgetni a kalapot a fején, hogy az egyik piros cöpi egyből ott landolt. Így legalább mi is játszhattunk, félórás közös pecázással, (amit egy ecsetem bánt) sikerült kiszedni a hiányzó alkatrészt a padló alól!
Szerencsére ecsetből kifogyhatatlan mennyiséget halmoztam fel. Nagyon szép köveket festettek a kölkök. Remélem hálásan fogadják majd a takarítók....
Fél tízkor indultunk haza. Mici még megtekintette az éjszakai Budapest fényeit. Reggel pedig indultunk Pomázra a Bencéékhez. Megint egy kupac gyerek a kerben szines ételfestékes vízzel pacsálás, Bence összes járgányának kipróbálása, volt a program.
Aztán HÉVvel haza. (Jah, mert kifelé úriasan elvitt apa) Haza...khm, végül hazaértünk fél 6 tájt, mert még útba ejetettük a játszóteret is. Vacsi fürdés, és kiolvastuk a Bencétől kikölcsönzött Thomas könyvet. De hol van apa? Ő meg szigetel! És ki fog reggel felkelni Micihez hatkor, ha én még itt írogatok???
