Pont meghalt egy pillanatra a gépünk, Koppány először örült, hogy a sovány monitor helyett egy duci van. Aztán mikor már az sem működött, sőt a gép sem, akkor kicsit felháborodott, hogy nem nézheti a tanulmányait. Kibekkeltünk kb két hetet, mire kihívtuk a szerelőt, Mici nagy erőkkel segédkezett neki.
Szóval ezért nem írtam a naplót, és most ezért ilyen össze-vissza írom, csak ami éppen eszembe jut.
Közben persze mi nagyon jól elvoltunk, néha ugyan dögrováson az egész család, kivéve persze apát, hogy legyen egy ápoló személyzet is. :)
Mikor meg nem döglődtünk azért jártunk minden felé. Koppány nem hanyagolta el a barátnéit sem: