Hajvágás. Kimondottan ragaszkodik a hajkoronájához. Megyünk a Bükkbe, azt mondtuk neki, hogy oda aztán már illő lessz csinifrizurával menni.
Közben a Dédi aggódik, hogy olyan ilyesztő ott lent a vadászházban, az a sok trófea a falon. Ezt már vagy háromszor elregélte, persze úgy hogy a gyerek is jól hallja. Mondtuk neki, hogy nem kéne már előre befosatni a kölköt, mert akkor nyilván valóban félni fog.
Tegnap már közölte is, hogy nem akar menni a Bükkbe. Kérdezgetem, miért? Az agancsokat nem is említettem, még véletlen sem. De nem is volt rá szükség, mert kibökte, hogy mi a baj:
Nem akar csini frizurát, csak loboncot, és nem kell megmosni sem, ha nem megyünk...
Azért este bemutatóztunk, levágtam apa haját is, még ő is segített. Nem nagyon jött meg a kedve. Nagy rábeszélésekre oda ült az ölembe, és apa nagyjából letolta a géppel oldalt meg hátul. Akkor átmentünk a Dédihez egy jó ollóért, és ott helyben lenyírtam felül is. Tűrt egy darabig aztán üvöltött, és beleremegett. Úgy sajnáltam. Csak azt tudta üvöltemni, hogy 'szomorú vagyok' Végül megkoronáztuk egy hajmosással, de ez már apa kínkamráját növelte. Valószínűleg a vágás tragikusabb volt, mert öltöztetésnél engem kizavart, csak apa adhatta rá a pizsit.
nyaúúúúúú
Aztán persze már büszkén vigyorgott a tükörbe a két csini frizkós pasi. Mára megbékült a gyermek. Azt hiszem marad az álmodban titkon lenyesem a hajad, stílus.
