A húsvét betett. Szaladtunk buditól-budiig. Mikor egy gyerek a csokira azt mondja, NEM, az gyanús. Néhány nap főtt krumpli, rizs, banán fogyasztás nagyjából realizálta a helyzetet, mert amúgy kutya baja nem volt, szépen ment mindenki dolgára, mi melóba ő oviba. Csak ott nem kapott további főt krumplikat, úgyhogy visszaesést tapasztaltam. Pénteken a helyettes doki, sikeresen elkapott még egy kezdődő tüszős mandula gyuszit, úgyhogy most itthon rostokolunk, és Koppány éhes. Folyamatosan éhes.
A melegszendvics sütőt már ki se húzom. A Dédi készített húslevest, és felajánlotta, hogy csinál túrógombócot. Mégiscsak tejes dolog, még ne mama. Aham, délutánra már lencse levest főztem kolbásszal, mert a gyerekem majd meg veszett érte. Hozzá némi diós tészta, aztán mákos tészta, még lencse, most főzz 'targonya' levest, addig megeszem ezeket a kiflikarikákat, anya egy bonbont ehetek már? Mi van abban a kék kosárban? Kérek szárított gyümölcsöt! Egy joghurt jól esne! Mézes karikát ropogtathatok? Készítenél még egy melegszendvicset? Anya olyan csík krumplik, meg néhány halrudacska, és kukorica rizzsel, az jól esne! ...és így megy reggeltől estig.
Az a szegény beesett arcú gyerek asszem hamar visszanyeri az erejét. :)
