Egy kis kék játékot, ami bent ült az ágyában, és figyelt a kék szemével. A kezével meg csinált valamit. Már amikor volt keze, de néha nem volt... És nekem szólt, mert félt. És sírt. Aztán elment a kis kék játék. Ki az ablakon. Én pedig kivettem az ágyából, és átvonszoltam mellénk.

Ez volt az utolsó élmény a rácsoságyban. Most szétszedtem, és délután elviszik, egy másik babának.