Nos, nem tudom miért nem fordulnak meg a képek legyetek kedvesek a fejeteket oldalra billenteni adott esetben. Hú de rég foglalkoztam ilyesmivel.
Az elmúlt egy hónapban ezen ténykedtünk, és még nem vagyunk a végén, de a nehezén már túl. Apróbb bútorok, illetve épület elemek, (mint ajtó) még váratnak magukra. Lassan szépen alakulgatunk.
Koppány persze úgy tudja, hogy a munka nagy részét Attila csinálta, mert nem mertük bevallani neki, hogy itthon dolgozunk. Tutira nem akart volna oviba menni. Így csúnyán átvágtuk, szépen elvittük reggelente oviba (azon a 3 szabadnapunkon) és délután érte mentünk. Én is átvettem a festékes ruhám helyett a reggeli cuccom, és elsomfordáltam eléjük, mint aki most jön haza. Szerencsére nem szúrta ki, hogy nyakig piros festékes vagyok. Hát nem lesz nyomozó. :)
Persze a délutánokon, meg a hétvégéken együtt munkálkodtunk. A fiúk nagyon kitartóan segítenek, és próbálják jó képpel fogadni az agyament ötleteimet, és hagynak kibontakozni. Apa konkrétan tüdőbeteg lett a sok portól amit nyelt (lehet hogy rá tesz az allergia szezon is) Koppány jól érzi magát a kupiban is. Kicsit sajnálom, hogy sok időt tv-zéssel kellett töltenie, de így viszonylag békén hagyott dolgozni, mikor már nem volt neki való munka. Egészen megszokta már az új ágyát, csak hajnaltájban jön át. És én is két lámpafényes éjszaka után rájöttem, hogy sötétben is tutin letalál róla. Nem a legjobb belépője volt a magas ágynak ez a negyven fok...fent még melegebb van, de egész jól tűri. Sok helyet nyertünk vele, na meg a nagy polccal (vagy azzal hogy kijöttek a varrós cuccaim a kisszobából?) A játékai így se nagyon férnek el. Minden esetre amiért az egészet elkezdtük (iskolás lesz, íróasztal kell majd neki) no az még nincs bent a szobájába. De végül is jók voltunk, még van rá egy évünk legalább.
