Boltosat játszottunk. Áron után szabadon. :) Koppány mindenfélét árult, például kukoricával töltött szőllőt. Ugyanis a kukoricát hatszázért kínálta, mikor sokaltam, mondta hogy a szőllő olcsóbb, és kukorica is van benne. Nagyon jó eladó, mert mindíg vissza adja a pénzt is amit kap...egy idő után rájött, hogy fogytán az áru, és ő lesz a raktáros. Bajban voltunk, mert akkor már én voltam az eladó, ő a raktáros, de az egyszem vevő jelöltünk a konyhában mosogatott éppen.
Végül megérkezett a vevő, szépen megvásárolt minden árut, a raktáros meg töltötte a készleteket, de kissé kotnyelesnek bizonyult. A főútvonal táblát például nem árazta még be. Állandóan figyelmeztette a vevőt, hogy ez ennyi, az annyi..."Apavevőből" előugrott a szakmai önérzet, és rádörrentett a raktárosra, hogy ugyanmár mit szól bele az árakba, egyáltalán kicsoda maga? Mire a gyermek: Köbe Koppány Rihárd raktáros vagyok...
Én meg úgy röhögtem, hogy folyt a könnyem. Kicsit még játszottunk, aztán átmentek a dédihez, mikor visszatértek, volt nagy panasz nyafogás, hogy hol a bolt? Nem kell ebéd, én még boltosat játszooook! Felvesszük a repertoárba. Jó hogy eddig csak ott porosodott a pénztárgép.
