Szereti a meglepetéseket. Nagyon jó! Sokszor jól jön, mikor éppen dacos. Vagy csak nincs kedve valamihez, vagy épp kiveri a palávert egy barackos üdítőért. Abban a helyzetben nem is az üdítő volt a lényeg, hanem, hogy ne menjünk még el a játszóházból. És ekkor jött a jól bevállt meglepetés! Kint az utcán megkapod. De mi lessz az? Hát az meglepetés. És ilyenkor halál boldog egy zacskó ropival. Vagy bármi kis bigyóval.
Hoztam neki a melóhelyről a lufikból kivágott kis szines köröket. Tegnap ez volt a meglepi. Na jah, igazából apa érdemelte volna, mert végül ő pakolta el a fakockákat. De mire megkapta már amúgy is túl voltunk, egy "miért te fürdesz, és nem én először akkor üvöltök, és vigasztalhatatlan vagyok" negyedórán. Bár már azzal leszereltem, hogy nyomhatta a hajamra a sampont, és utánna még a zuhannyal is lemoshatta a habot. :)
Szóval megkapta a meglepit, és boldog volt vele:
