Délután henyélünk az ágyban. Koppány 'olyan' álmos...azt játszottuk, hogy össze kellet tenni a kezünket apával, és ő beugrott mögé. Ez nagyon vicces számára. Mi meg kicsit sem úntuk a hetvenhatodik ugrásnál. Szóval lekerítettem a lábammal, hogy másfelé ugráljon. Kúszva mászva próbálta megközelíteni az adott pontot, és közben így morfondírozott:
-odaérek!...keddig.
Este az ágyban. Hatszor kikérdezett már minket:
-apa téged hogy hívnak, anya téged hogy hívnak? Szépen elmondtuk, aztán apa megunta egy idő után, és közölte, na jólvan mostmár aludj. Maradt az anya, hogy hívnak.
Majd kismonológ:
Anya te tudsz felvenni. Igazi anyuka vagy. És olyan gyönyörű vagy. Van szemed, meg szád, és orrod. Van arcod is. És nyomókád. (hm ammegmi?)
Aztán rajtaütésszerűen elaludt.
Életem legrövidebb nyaralása. Teljes egy napot sikerült Kerekzátonyon tölteni. Kimentünk vasárnap délelőtt, bográcsoztunk egyet, a gyerekek eldurrogtattak száz vizilufit.
Délután úszkáltunk a medencében.
Aztán reggel jött egy vihar, és véget vetett a nyaralásnak. Ráborult egy fa a kerítésre, meg a fél telekre.
Kikapcsolták az áramot. Ettől még maradtunk volna, de így a házi vízmű is bemondta az unalmast. Négy gyerekkel víz nélkül, és este gyertyázva, tv nélkül a mai világban...
Így vártuk a révészt:
Risztottuk apát, és jött értünk. Persze hogy izgibb legyen, még a Jaki autójának is lemerült az aksija. Fél Ráckeve azon dolgozott, hogy beindítsa valahogy. Tolták, húzták, bikázták...aztán csak elindult. Sikerült este nyolc tájban hazaérni.
Mára sem lett jobb idő, így nem bánjuk, hogy nem maradtunk kint nomádkodni.
Koppány annyit szűrt le hogy:
-Féltem a vihartól, nagyon fújt a szél.
-Zsuzsi nagyon félt a darázstól, és sírt.
- A Jakit tolták a fiúk.
