Beszélgettünk, és valahogy szóba került, hogy azért nem rajzol mostanában az oviban, mert valamelyik ovónéni azt találta mondani, hogy megtanulja majd úgy fogni a ceruzát mint egy normális ember. Sajnos sosem fogom megtudni, hogy melyik volt az az elmés pedagógus, mert éppen hatezren helyettesítenek a csoportban. Minden esetre azt mondtam Koppánynak, hogy fogja csak úgy a ceruzát, ahogy neki kézre esik. (csak remélem, hogy nem a jobb kezébe tukmálták, mert hogy marokra fogja az egy dolog, de balos is) Különben is, mi a normális? Kinek normális? És meséltem neki a lábbal rajzolókról (akiktől mindig kapunk egy halom képeslapot karácsonytájt) Szóval van akinek nincs is keze, és mégis szépségeket rajzol.
Persze érdekelte a téma, közben el telt egy hét is. Ma a fürdőkádban, a nurofenes fecskendővel játszott. Anya, nézd, biztos így fogják a ceruzát a lábbal rajzolók! És a lábujjai közé tette a fecskendőt. Hát valahogy így, de nekik nincs kezük, hogy oda tegyék. Na akkor megpróbálta csak lábbal, ám a kis műanyag cöpi elúszott a kádban. Erre kitette a szélére, és kiült a másik szélére a kádnak, úgy próbálta a lábujjai közé rendezni. No de ehhez ő még rövid, így a kezével tartotta magát, de persze mondta, hogy a lábbal rajzolók, nem tudnak közben a kezükkel támaszkodni.
Bírom, hogy ilyen értelmesen gondolkodik.
És ha sután is de már rajzolt egy csuda családrajzot az ablakra.Mostanában ilyen szögletesek a rajzok.
